(Tudható, hogy a valamire való ebéd ebéd pöri, nokival, ubisalival, esetleg parival. Akik pedig bariznak, azok nem bégetnek szórakozásból, esetleg smaragd pázsiton hamvas-göndör báránykával pajkosan szökdécselnek, hanem kedvelik egymást, tehát barátkoznak.)
De végül jól jöttünk ki a dologból (vagy ki tudja), mert gazdagabbak lettünk egy gyöngyszemmel. Van egy kislány az osztályban, aki olyan igazi csajos már most, káprázatosan követi a napi trendet (hmm), ragyog bőkezűen mindenkire, és bár a természet nem áldotta meg túlzottan előnyös vonásokkal, mindent elsöprő önbizalma túlteszi ezen az aprócska problémán.
Az ő dolgozatából jegyzett meg a fiam egy részt, ami azóta szállóigeként működik nálunk, ha valamilyen jeles nap alkalmából faggatjuk, mit szeretne.
"Karira kaptam egy korit ajiba..."
Mit is lehet ehhez hozzáfűzni?Az ő dolgozatából jegyzett meg a fiam egy részt, ami azóta szállóigeként működik nálunk, ha valamilyen jeles nap alkalmából faggatjuk, mit szeretne.
"Karira kaptam egy korit ajiba..."
Több mindent lehetne, de a legszomorúbb, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le belőle és az aktuális hülye divatokat ne vegyem figyelembe, hogy a gyerekek zöme nem olvas. Ezért aztán (bár nem csak ezért) szókincse sincsen.
Gyerekkorom kedvenc indiános könyveihez csak ennyi hozzászólása volt az egyik barát kisfiúnak, akinek az én csemetém próbálta elbábozni, melyik könyvért lelkesedik éppen: "Winnetou? Még nem láttam."
Az eszébe nem jutott, hogy esetleg olvasni is lehetne.
Nagy szerencse, hogy az enyém szívesen olvas, de nem volt ez mindig így.
Nem olvasott a gyerek az istennek sem. Másodikig én sem olvastam, és azidőtájt ő is ebben a korban volt. És nem mutatta jelét, hogy olvasni akarna. A felolvasást viszont szívósan követelte. Kicsit fárasztó volt a dolog, bár szerencsére a vastagabb hangszálakkal rendelkező szülőegység elég jól bírta a strapát. De a dolog csak aggasztott, mi lesz a gyerekből, ha nem olvas? És mi lesz a gyerekkel, olvasás nélkül?
Baj ez, elég nagy baj.
Törtem, törtem a fejem, mivel lehetne rákapatni erre a jó dologra? És akkor eszembe jutott!
Nálunk a zsebpénzért meg kell dolgozni, ilyen egy zord, kegyetlen szülők vagyunk mi.
Ha porszívóz egy kis pénzmagért, akkor esetleg olvashatna is érte!
Így aztán egy időben minálunk az olvasásért lehetett zsebpénzt kapni, szabott ára volt a különböző oldalaknak, apró betűs kicsit több, nagy betűs kevesebb.
Tudom, pedagógiailag teljes mértékben helytelen, de mit érdekel engem, ha egyszer fényesen bevált!? Az alattomos módszer rákapatta az olvasásra, úgyhogy csekély idő múltán teljesen ingyen, mi több, lelkesen olvasott.
(Zsenialitásom bizonyítja, hogy azóta a Winnetou-nemolvasó gyerek Winnetou-olvasó gyerekké lett. Ugyanezzel a kevéssé pedagógiás, ámde annál sikeresebb terápiával.)
Viszont van pár olyan, ami nagy sikert aratott és ideiglenesen megszüntette a nyomtatott szó utáni éhséget.
Akinek focis gyereke van, biztos sikerre számíthat a Vad focibanda című sorozattal. Most épp a 13. rész jelent meg. Aztán Allan Frewin Jones könyvei.
Az Eragon és az Elsőszülött.
Nem kifejezetten gyerekkönyv, de állatszerető gyerek lévén az enyém nagyon hamar kiolvasta David Taylor (vad)állatorvos könyveit.
(Alig várom, hogy James Herriot állatorvos könyveit a kezébe adjam, de erre még pár évet várni kell.
Viszont hasonlóan állatbolond felnőtteknek telitalálat könyvajándék. Elgondolkodtató, néhol megríkató, nagyon kedves humorral, öniróniával átszőtt könyvek.
Egy olyan ember írásai, aki mély empátiával szemléli a világot maga körül.
És persze Gerald Durrell könyveit, az összeset is el kell majd olvasnia. Biztos vagyok benne, hogy nem kell majd nagyon eröltetnem.)
A minap betérve egy könyvesboltba megszemléltem az ifjúsági irodalom nevű részleget és mély szomorúság vett erőt rajtam. Hatszázféle vámpíros-zombis könyv, rettentően harsány borítók, teljesen ismeretlen szerzők.
Tanácstalanul ácsorogtam. Olyan szerencsém biztos nem lesz, mint amikor az Eragont, szintén csak így betévedve megvettem.
Álltam a sok tarka könyv között, elbizonytalanodva. Egyik-másikba belelapoztam, beleolvastam, majd vissza is raktam. Nem tetszenek.
Most akkor mi lesz??
Hogy lesz így könyv a fa alatt ajiba karira??
Erről beszélgetünk..