Jön a tavasz. Ezt onnan tudom kétségbevonhatatlanul megállapítani, hogy megérkeztek a növényküldős cégek katalógusai. Mostmár óvatos duhaj vagyok, de amikor ez még újdonság volt (és én még naiv bájjal bírtam), eléggé buzgón hozzájárultam ahhoz, hogy nyereséges évet zárjanak. Hiába fogadtam szent elhatározással, hogy többé nem sikerül beugratniuk, mégis mindig leltem valami olyan csodát, aminek nem tudtam ellenállni.
Aztán jött egy olyan különösen elborult elméjű időszakom, amikor egy hasonlóan mániákus barátommal bejártuk a fél országot egy-egy különlegesebb darabért. Mentségemre szolgáljon, hogy nála jelentősen súlyosabb a helyzet.
Az engem sem tartott vissza kicsit sem, hogy a növények számának gyarapodásával nem növekedett a kert mérete. Mindent el kellett valahová ültetni, és én el is ültettem.
Persze a mostani katalógusokban is sikerült elrántaniuk a csalimadzagot, mert ki az, akinek a szeme előtt nem jelenik meg a mézbogyónak titulált növény kiváló tulajdonságainak olvasása közben egy saját mézbogyó bokor, amiről majd kosárszám lehet szüretelni ezt a csodás gyümölcsöt?
Tegnap megjött a harmadik ilyen cég katalógusa is, a hollandé, az ő nevükön a Sarj egy félóráig vidult, két éve ugye még eszébe sem jutott, hogy ez vicces, dehát nő a gyerek és hasznos kifejezések tárháza is egyre bővül.
Ebben is találtam ígéretes darabokat, azonkívül meg nagyszabású kertátépítési tervek alakulnak a fejemben, tehát még hely is lesz.
És a nagy faedényekbe pedig salottahagyma kerül idén, a törpeparadicsom helyet. Én nem tudom, mi ez a nagy hajcihő ekörül a salotta körül, nyilván nem vagyok eléggé kifinomult. Jó, persze, hogy jó, meg szép is, de azért ne tupírozzuk föl nagyon. Mondom én ezt. Viszont a szaporítóanyagára rögtön lecsaptam,(és még hoztam egy dobozka nem ültetnivalót is) mikor kicsit elmentünk a múlt héten itthonról. Úgyhogy idén dúskálni fogok a salottában (ha megmarad nálunk) és akkor nagyon kifinomult konyhát fogok én vinni.

Addig is mindenki igyekezzen felturbózni az immunrendszerét, ilyenkorra a szervezet tartalékai kimerülnek, nehogy úgy járjon, mint én, hogy két hete nem bírok megszabadulni a szipogástól.

Például együnk hüvelyeseket. Mondjuk babot. Feketeszeműt.Meg spenótot.


Spenótos bab

20 dkg apró szárazbab, előző nap beáztatva
25 dkg spenót egészben hagyva
1 fej vöröshagyma, finomra vágva
2 gerezd fokhagyma, felaprítva
1 doboz hámozott paradicsom
1 kk római kömény
2 szál citromos kakukkfű
só
bors
olaj

A hagymákat kevés olajon megpároltam, hozzátettem a babot, áztatóvíz nélkül. Annyi vízzel felöntöttem, hogy ellepje, beletettem a köményt, sót borsot. Nagyon jó kis babot hoztam Madeiráról, ami gyorsan megfőtt, de ha régebbi a bab, érdemes előfőzni félig.
Ha már majdnem puha, akkor kell a paradicsomot beletenni, azzal is főzni kb. 10 percig, kicsit szétnyomkodva a paradicsomokat villával. Ennyi idő alatt az ízek összefőnek, akkor megy bele a spenót, de ezzel már csak annyi ideig kell hagyni, hogy a levelek összetöppedjenek kicsit.
Tartottam tőle, hogy a római köménynek nagyon domináns lesz az íze, de olyan szépen összesimult a végére az egész, hogy a félelmem alaptalan volt.




(Valamelyik vegetariánus szakácskönyvből)
(És VkOrsi és Horasz receptje szerint notepadban írva és úgy bemásolva tényleg nem tolja szét a sablont:))