Veszíts el egy könyvet és figyeljük, mi történik vele.
(Kicsit azért felhős a homlokom, a magyar mentalitást ismerve, de reménykedem.)
Az ötlet nagyon tetszik, amúgy is szívemen viselem az olvasás valamiképpeni megszerettetését, de most fel van adva a lecke.
Egyrészt, mert nem sok dolog van, ami kihozza belőlem az állatot. Ezek egyike a könyvbirtoklás. Könyvet kölcsön nem adok, csak legközelibb rokonnak, legbarátibb barátnak, akikről tudom,
A könyveim én vagyok.
Ragaszkodom hozzájuk, erős, heves érzelmekkel, el nem múló hűséggel.
Hát ez a nehéz a dologban.
Hogy ugye olyan könyvet hagynék csak el, amiről tudom, hogy jó. Legalábbis nekem tetszett, de nagyon.
De ahhoz legalább három példánynak kell lapulnia a polcon. Mert kell a FŐdarab, aminek ott kell lennie, meg biztonsági másolat gyanánt még egy, és akkor még az, amit elhagynék csak úgy, más örömére.
Biztos, hogy nem drámai mű lenne, a versírómat Piroska lelőtte, és Durrell sem lehet, mert abból kering már pár darab.
Rövid fejtörés után kitaláltam az amúgy eléggé kinálkozó megoldást. Állandóan ezt a könyvet ajánlgatom, akkor meg min töröm annyira a fejem?
A favoritom beszerzéshéhez kedden a nyakamba veszem a várost, mert újonnan nem kapható és ha sikerül megszerezni, csütörtökön hullajtom el valahol.
(nagyon fájó szívvel, nehezen)
Szerintem jó játék.
Erről beszélgetünk..