Elgondolkodtam ezen a portulákon. Hogy van-e íze, meg ilyesmi. Aztán eszembe jutott, hogy a klasszikus fejessalátának is pont ugyanannyira van és meg is vigasztalódtam rögvest.
Na és ha nincs? Szép. És magas a C vitamintartalma.
Ami nagyon jól jön, ha az embert végsőkig csigázzák a kutyanyírás fáradalmai. Pedig nem is én nyírtam.
(Csak úgy mondom, hogy akinek van ilyesmi jószága, van egy újfajta parazitaellenes nyakörv, ami 5 hónapig jó kullancs ellen. Az enyéimben már egy hónappal ezelőtt találtam, jobb megelőzni a babesiát, mert elég nehezen gyógyul, már ha egyáltalán. )
Meg itt van ez a dolog is, hogy milyen bor lennék, hát vért izzadok, komolyan, de még nem sikerült megoldanom, az integrálszámítás egyszerűbb, pedig azt sem tudtam sosem.
Mellesleg az ötödikes matekkal is vannak gondjaim, bár még jól leplezem, tegnap például kifejezetten büszke voltam, hogy arra a kérdésre, mennyi az óra 0,33-ad része, csak úgy, zsigerből dobtam a választ. Tartok tőle, nem sokáig fog a gyerek felnézni rám.
A generációs problémák már most kezdődnek, én például kész vagyok ezektől a rémes magyar rapektől, és mikor hatszázadszor hallom ugyanazt a bárgyú mondatot, mer' az bicajoszene (olyan is van?), rém ideges leszek.
Eszembe jutnak azok a kedves idők, mikor a Ded azt kérdezte, hogy "Anya, ugye aki meghal az lefekszik és nem mozdul, csak akkor egy kicsit, ha rálépnek?".
De ez persze nem tegnap volt és jó lesz ha arra gyúrok, hogy ne kezdjek szirénázva visítani az épp aktuális kedvenctől, hanem reménykedve várni, hogy majd megunja.
Meg arra gondolni, hogy mennyire jó gyerek, ha a pocsék zenei ízlésétől eltekintünk, és akkor ettől rögtön meg is vigasztalódom.
Meg hálásnak lenni a sorsnak, vagy valaminek, hogy megeszi a húsgombócot, ha nem árulom el, mi van benne.
Na és ha nincs? Szép. És magas a C vitamintartalma.
Ami nagyon jól jön, ha az embert végsőkig csigázzák a kutyanyírás fáradalmai. Pedig nem is én nyírtam.
(Csak úgy mondom, hogy akinek van ilyesmi jószága, van egy újfajta parazitaellenes nyakörv, ami 5 hónapig jó kullancs ellen. Az enyéimben már egy hónappal ezelőtt találtam, jobb megelőzni a babesiát, mert elég nehezen gyógyul, már ha egyáltalán. )
Meg itt van ez a dolog is, hogy milyen bor lennék, hát vért izzadok, komolyan, de még nem sikerült megoldanom, az integrálszámítás egyszerűbb, pedig azt sem tudtam sosem.
Mellesleg az ötödikes matekkal is vannak gondjaim, bár még jól leplezem, tegnap például kifejezetten büszke voltam, hogy arra a kérdésre, mennyi az óra 0,33-ad része, csak úgy, zsigerből dobtam a választ. Tartok tőle, nem sokáig fog a gyerek felnézni rám.
A generációs problémák már most kezdődnek, én például kész vagyok ezektől a rémes magyar rapektől, és mikor hatszázadszor hallom ugyanazt a bárgyú mondatot, mer' az bicajoszene (olyan is van?), rém ideges leszek.
Eszembe jutnak azok a kedves idők, mikor a Ded azt kérdezte, hogy "Anya, ugye aki meghal az lefekszik és nem mozdul, csak akkor egy kicsit, ha rálépnek?".
De ez persze nem tegnap volt és jó lesz ha arra gyúrok, hogy ne kezdjek szirénázva visítani az épp aktuális kedvenctől, hanem reménykedve várni, hogy majd megunja.
Meg arra gondolni, hogy mennyire jó gyerek, ha a pocsék zenei ízlésétől eltekintünk, és akkor ettől rögtön meg is vigasztalódom.
Meg hálásnak lenni a sorsnak, vagy valaminek, hogy megeszi a húsgombócot, ha nem árulom el, mi van benne.
1/2 kiló finomra darált csirkemell
1 csokor újhagyma apróra vágva, kevés zöldjével
~5 cm gyömbér, reszelve
1 kk római kömény
pici cayenne bors
bors
só
Az egészet összedolgoztam alaposan, eszembe jutott, hogy egy tojást rakhatnék bele, aztán nem raktam. Közben erősen borongtam azon, hogy ezek állandóan olyat ennének, ami olajban sült, nem baj, valami rosszat biztos tettem előző életemben, ami miatt most bűnhődöm.
A masszából diónyi gombócokat gömbölyítettem és olajban megsütöttem. Gondolkoztam a sütős megoldáson, de nem volt idő rá. De legközelebb a salátaspriccelőmmel befújom olajjal a gömböket és sütőben fogom megsütni.
Jázminrizst főztem hozzá, meg saláta volt még, portulákkal, joghurtos, friss kapros öntettel.
A feltálalás után igyekeztem nem feltűnően figyelni a reakciókat, de ugye, amiról nem tudunk (gyömbér), az szinte nincs is, úgyhogy a húsgombócok a nagyon finom jelzőt kapták.
Erről beszélgetünk..