Ízbolygó egy tetszetősen merész húzással nem konkrét ételféleséget, hanem egy alapanyagot, a túrót választotta a vkf legújabb fordulójának témájául.

Pórias módon maradok a sima tehéntúrónál, egyrészt, mert ez mindig kapható, a juhtúrót nem szeretem, és a ricottából is sajnos csak azt, amit nem itthon gyártanak.
Mellőzném a hosszas eszmefuttatást a túró eredetéről, készítéséről, más biztosan megteszi ezt sokkal jobban, mint én , sőt, már Ízbolygó is egy olyan összefoglalót rittyentett a kiírásnál, hogy abból már csak elvenni tudnék, hozzátenni nem.

Ha tehenem volna, azért biztosan elmesélném most, hogy hogyan köpülöm a vajat, de erre egyelőre nincs kilátás, sőt, gonoszkegyetlen családtag a hőn áhított szamárkának már az említésére lángot fúj az orrából, pedig mennyire egy helyes állat az.
Még az sem számít elegendő csáberőnek, hogy azonnal vennék hozzá egy szép kis kordét és fuvarozhatnék vele, persze nem túl nehezeket és akkor ha kérdeznék tőle, mivel foglalkozik az ő kedves felesége, büszkén felelhetné, hogy ő a helyi szamaras asszony .
De nem, ez neki smafu, de hagyjuk is ezt, bár igen fájdalmas pontja ez az én életemnek, viszont a túróhoz eléggé kevés köze van.

Túróval az van nálunk, hogy Hős minden formában, én kissé válogatósabban, legkisebb pedig akkor, ha nem tudja, hogy túróból van, de erről is volt szó már, ebből is kitetszik, milyen kedves, túrókedvelő népek vagyunk mi.

Már elmeséltem, nem is olyan rég, mi jut eszembe mindig a túróról, most sincs ez másképp.
Arról meg mindig eszembe jut, hogy milyen gyorsan nőnek a gyerekek, mostanság már eléggé ciki lánnyal barátkozni, nem baj, kinövi, szerintem nem is olyan sokára lesz ez még másképp is.
(Ja, és az előzményekben említett barátnő és családja hirtelen tanyára költözik (nem tudom, mi lesz a hangyákkal), ezt csak azért mondom, mert lehet, hogy mégis lesz szamaram, mert ő, ellentétben ezzel itt, aki nekem van, felhatalmazott, hogy náluk tarthatok egyet, ha már itthon ilyen brutálisan el vagyok nyomva.)

Semmiféle szakácskönyvekben nem találtam kedvemre valót, ezért kénytelen voltam magamtól. A dolog még kis finomításra szorul, talán lisztből elég lenne 10 dkg, vagy tojásból eggyel több, de mindenkinek nagyon ízlett, csak az elnevezéssel voltam bajban. Ugye nálunk mindig akarják tudni, minek mi a neve, azt meg, ismert okok miatt nem mondhattam, hogy túrós.
Úgyhogy kínomban "olyan édes koszorú"-nak tituláltam, ami szerintem nagyon szép, magyaros név.

Különlegesnek éppen nem mondanám, tehát nem teszek eleget maradéktalanul a kiírásnak, cserében kivételesen csinálok egy sós ételt is túró felhasználásával.

Túrós koszorú

25 dkg zsírszegény túró
5 ek. cukor
3 tojás, kettéválasztva
7 púpos ek. liszt
5 dkg puha vaj
1 tk vaníliakivonat
1 citrom héja reszelve
 

A tojássárgákat kikevertem a cukorral, fehéredésig, aztán beledobtam a túrót, vaníliakivonatot, citromhéjat, lisztet, összedolgoztam. Sűrű nokedlitészta állagot öltött.
A fehérjéket habbá vertem és apránként beleforgattam a tésztába.
Vajazott szilikonformában 180 fokon 30 percet sült, gyümölcsökkel ettük.

További receptek túróval
 

túrós tallér
joghurtos túrókrém
mascarponés-túrós ribizlirolád
rózsatorta, az isteni
citromos-joghurtos túrótorta
túrópuffancs
túrós-spenótos malfatti
túrós krumplinudli

és egy csokicseppes tekercs, ami a túrós címszó alatt fellelhető.