Tehát, ha én enni szeretnék, az bizony azt jelenti, hogy minimum kétfelé főzök. Nem mondom, hogy ez nem marhára unalmas időnként, de ha visszagondolok, hogy én hogy válogattam gyerekkoromban, szavam nem lehet.
Azé' persze van...
Szóval, az a jópofa a dologban, hogy a rizs a pázsitfűfélékhez tartozik, ahová pl. a bambusz is . Ez mondjuk fogyasztás szempontjából nem annyira érdekes, de nekem megmelengeti a szívem, ha arra gondolok, hogy kedvenc pandamackóméhoz hasonló étekkel táplálom gyenge testem.
(Kicsit mondjuk táplálhatnám mértékletesebben is, ha azt a három kilót nézzük, ami miatt a vékonyabb, mostanra való gatyákban nem kapok levegőt, de csitt, erről szó se essék.)
Szerintem a rizsfőzésből nem kell nagy ügyet csinálni, mostmár annyi féle rizs kapható, hogy kis kísérletezéssel mindenki megleli, melyiket mihez használja. Viszont a rizottohoz sajna nem mindegy melyiket tesszük a lábosba. Csak az jó, amelyik kiadja a keményítőtartalmát, ezáltal lesz krémes-selymes állagú az étel.
Persze csináltam már kutyaközönséges fényezetlen "B" rizzsel is, oszt' mégis itt vagyok.
De érdemes kipróbálni arborioval, mert más dimenziókat nyit meg a rizses ételek sorában.
Az alábbi recept tetszés szerint zöldségelhető, csak az a lényeg, hogy a legkeményebb kerüljön bele legelőször.
Zöldséges rizotto
1/2 liter zöldség-, vagy húsleves (persze kockából is lehet, ha nincs lé)
40 dkg rizs
fehérbor
3-4 szárzeller
cukorborsó, nagy marékkal
1 nagy fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
olívaolaj
1 nagy kanál vaj
só, bors
8 dkg reszelt parmezán
kb. 4 dkg vaj
Olívaolajat és a kanálnyi vajat felhevítjük beletesszük a zellert és a hagymákat.
Pároljuk addig, míg a hagyma átlátszó nem lesz, ez kb. 8-10 perc. Kisebb lángon, hogy ne piruljon, hanem inkább csak párolódjon.
Ha ez megvan, beletesszük a rizst, kicsit erősítünk a lángon és kevergetjük a rizst, amíg átlátszó nem lesz, vagy amíg fussa a türelmünkből. Mindenesetre egy pár percig azért tartsunk ki, hogy a zöldségek levét magába szívja.
Most megy bele a cukorborsó, annak nem kell annyi idő.
Akkor aztán ráöntjük a kb. decinyi száraz fehérbort, hátraugrunk, hogy a gőz le ne vigye a fejünket és jöhet a türelemjáték.
Kicsire tesszük a lángot és a felforrósított léből egy kis merőkanálnyit teszünk a rizsre. Kevergetjük, míg be nem szívja.Aztán megint teszünk.Megint kevergetjük. És mindezt szép türelmesen míveljük, míg az összes lét bele nem tettük .
(Közben hallgathatunk egy kis M.J. Blige-ot, nekem jelentősen növelte a komfortérzetem.
Szerencsére a szomszédokhoz nem hallatszik át a kánonunk, tehát az ő komfortérzetünk
is rendben volt.)
Na, ha belepazarékoltuk az összes lét, akkor rádobjuk a reszelt parmezánt (mostan nem
ejtenék szót a reszeléséről, amit a rosseb egyen meg, dehát jobb frissen reszelve).
Meg a vajat is beletesszük és letakarva hagyjuk állni 10 percig. Tanácsos a sajt-és vajhintéssel egy időben megkóstolni és utánasózni, ha nem elég sós.
Amint letelik a 10 perc, kis borstekerés megy még rá és kész,tálalható. Pazar kaja.
A kis koktélparadicsomok igen jól mennek hozzá és mellékesen egy nagy zacskó rukola is lecsusszant mellé.
(recept kicsi, rongyos papírdarabról bemásolva)
Erről beszélgetünk..