A másik emberhez
I.
Valaha, mindent komolyan
szívemre véve
s töprengve és aggódva, hogy
talán igaztalan vagyok,
nem mondtam volna sohasem,
mint most olyan egyszerűen:
menj a fenébe.
De egyszerű lettem (sokat
szenvedtem érte)
s aki belém avatkozik,
annak a paraszt szavait
(mert újra fogalmazni únom)
egykedvűen a fülébe súgom:
menj a fenébe.
II.
Mit legyek olyan bonyolult?!
A vita vége
úgyis kész már az elején!
Ismerjük egymást te meg én,
ismer már mindent a szívem,
s ha döntött, végzek röviden:
menj a fenébe.
Ez nem dac, nem kín, nem a düh
egyszerűsége:
én haragudni nem tudok,
de nemsokára meghalok:
nem tékozolhatom magam
s védem, ami még hátra van:
menj a fenébe.
III.
Így élek, megnyugodva és
mindent megértve,
és tudom, hogy öreg leszek
s akkor majd, mint únt szemetet,
fellapátol haragtalan
a halál és szól: - No, fiam
menj a fenébe!
Szabó Lőrinc
Varázslat
2007.04.05. 22:45 | Cserke | 3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://eteto.blog.hu/api/trackback/id/tr4655137
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cserke 2007.04.10. 21:52:40
Egy csomóan csak a Lócis verseit ismerik, pedig nagyon tudott mást is!
bcyke blogberlo, aki ott sem volt · http://kacatvilag.blog.hu/ 2007.04.11. 19:13:04
pl. nem túl könnyű embernek lenni
Erről beszélgetünk..