A cseresznyekertes blogot eredetileg a növényes mániám miatt gondoltam elindítani, de közben elkapott egy bizonyos tematikus blogírásnak a szele és végül hamarabb indult az a fajta blogolás, mint az eredeti terv -egy növényezős-kertezős oldal elindítása.
De jön a jó idő és tudom, hogy ilyenkor, szégyen vagy sem, egyre kevesebb kedvem van bent tartózkodni és családom táplálásán buzgólkodni.
Miután most még csak ébredezik minden, egyelőre csak terveim vannak a kert alakítgatására, ami ugyan elég régen elnyerte nagyjábóli formáját, de aki kertel, tudja, hogy végső forma nincs. Ezt még ide berakom, azt onnan kiszedem, nem jó neki, jaj, ez kifagyott a télen, ez kinőtte...
Igazából már bele lehetett volna kezdeni, de mindenféle miatt nem jött össze, ráadásul bonyolódik a dolog, mert van, amit nem szeretnék kiszedni, mert most kezd beindulni.Pl. a medvehagyma, ami volt olyan kedves és elszórta tavaly a magjait.Most vettem észre, hogy pici, zsenge kis levélkék növekednek egy kisebb területen körülötte.Hogy is lehetne azt kiszedni?!
Hagymások közül egy csomó valamiért elhalálozott, krókuszok elnyíltak, most az ipheion virágzik és az első tulipánok.
A pázsitviola is bontogatja a szirmait, a csüngős vörösfenyőn leheletnyi zsenge zöld pamacsok növögetnek.
Szinte hallom, ahogy a nedvek keringenek, minden ugrásra készen van.
Nagy tervem (volt már tavaly is), hogy valahogy kellene énnekem a pici tavacska partjára egy csobogó. Két nagy kőtálam van madárfürdőnek, de ez azért mégis más lenne.
A tavat is rendbe kell tenni, megint megjelentek a fonalasalgák és irdatlan mennyiségű lehullott levél van benne.
Vettem valami biológiai lebomlasztó izét, ami állítólag eltünteti belőle a szmöttyöt, de még nem tettem bele, várok, amíg kicsit melegszik a vize.
Van benne két hatalmas békapete-csomó is, minden nap nézem, hogy cseperednek. Ha mind megmarad, lövésem nincs, térdig, vagy csak bokáig gázolunk majd a jószágokban, de nincs szívem kidobni. Már gondoltam rá, hogy leviszem a közeli tóba az egyiket, de aztán meggondoltam magam, békát még úgysem tenyésztettünk.
Fogalmam nincs milyen fajtájú lehet, de mindegy is. Imádom, mikor nyáron a kert két sarkából felelgetnek egymásnak a levelik. Az egyik tavaly bevette magát a kerti szék párnájába, ami ugye ránézvést sem annyira egészséges, tekintva, hogy rá szoktunk mi arra ülni. De rettentő kitartó volt ám, és nagyon fel volt háborodva,minden alkalommal, mikor kilakoltattuk.
A növények is megindultak a vízban, ma láttam, hogy az első tündérrózsa levél felkúszott a tetejébe!! Idén biztosan korán kezdenek majd virágozni.Kíváncsi vagyok, a bordó törpe túlélte-e a telet.Azon túl, hogy gyönyörű, kedves emlék is az egyik tavalyi nyaralásról.
Ja, az jó mindig. Hazafelé jövet az összes kertészet mellett meg kell állnunk és a végén a nem vezető egyedek csak felhúzott lábbal tudnak ülni, mert a padlón mindenféle növényzet van. Ilyenkor szoktam szorgalmazni, hogy az én hősöm csak pihengessen szépen (lábával a nyakában), majd én kormányítok.
A csúcs az volt, mikor Olaszországban valahol járva megvettem egy tüdérrózsát és három napig vizespitliben lakott a kocsiban.Ez persze többször kiborult, beleléptünk, stb...
Nem olyan szép a tavacska, minr szeretném, de nagyon szeretek a partján üldögélni, nézni a szitakötőket, a molnárpoloskákat, még a csíborok is érdekesek.Néha látom a két halat, akik két éve laknak nálunk és a nem messze lévő tóbol jöttek, nem egészen önszántukból
Mókásak a csigák is, ahogy komótosan legelészve csúszkálnak a növényeken.
Idén drasztikus csigagyomlálásra kerül sor, nagyon elszaporodtak.Szépen összeszedem őket egy kis vödör vízbe és leballagok a tóhoz, ott jó helyen lesznek.
Szóval, tervek vannak, de addig is nosztalgia a tavalyi nyárról.
Erről beszélgetünk..