Kicsit későn ért el hozzám Rio húsvéti kördése, hogy mit is eszünk mi húsvétkor. Kénytelen vagyok múlt és jelen között ugrálni, mert a kérdésre a válaszom, hogy amit valamelyik jó kis Gasthofban adnak. Tekintve , hogy eléggé rámjön a mehetnék ünnepek táján (is), így aztán a mostani húsvétot Ausztriában töltöttük, jelentem, pompásan.
Minden évben igyekszünk módot teremteni rá, hogy legalább egyszer elmenjünk, egyszerűen odavagyok Ausztriáért. Tiszta, gyönyörű, kedvesek az emberek, a sarjadéknak is mindig találunk valami nagyon jót, mi kell még ???
Hát igen, a kaja.Az hagy némi kívánnivalót maga után, ámbár most!!! Olyan desszertet sikerült találnom, hogy hmmmm!!
De ez egy másik post támája lesz.

Hogy az eredeti kérdéshez (köszi, kedves Rio) visszatérjek, pénteken azért lóhalálba sütöttem marcipános muffint, kis répákkal a tetején, megfőztem a sonkát is, ami idén ugyan nem az volt, de hívjuk csak így. Mangalicának a karhossznyi karaja a szóbanforgó, nagyon finomra füstölve. Az én hősöm kicsit hiányolta a rezgelődős kövérkéket róla, ez ugyanis színhús volt, de mostan én kedvem szerint volt, hát hiába reklamált szegény. Mondtam neki, hogy lassan az én deréktájamon lesz rezgelődős kövérke, mire sátánian  kacagott ...Na mindegy.

Tehát a péntek, hogy megest kanyarodjak visszafelé az eredeti csapásra.
Mert volt az is.
Csapás.
Szabaddá tettem a napom, mert volt egy csomó dolgom, ezeket gyorsan elintéztem kora délelőtt, majd hazanyargaltam, s nekiláttam muffinnak.
Szépen meg is sült, kihűlt, megmázaztam, tetejére rábiggyentettem kis répácskákat.  Már a finisben voltam, ami azt jelenti, hogy szépen  elhelyeztem említett  dolgokat  egy ünneplős tálra, amikor csöngettek.
Attól függően, hogy ebek odakinn, vagy bent tartózkodnak, történik az én kihatolásom a lakásból. Ha kint vannak, nem  annyira sietős, ellenben ha bent, akkor nagyon.
Ugyanis a csöngetés hallatán mind a kettő olyan hangerővel kezd üvölteni, hogy kiesek a gatyámból az ijedtségtől. Egyszerre szaladunk az ajtóhoz, ami mindig érdekes, mert ugye kérdéses, ki marad alul. Ők szoktak győzni, odacsoportosulnak ajtó elé, akkor át kell törni magamat rajtuk, miközben ők teli torokból..., és aztán valahogy kinyitom, lezúdulnak a lépcsőn, neki a kapunak, nagyobbik ércesen bömböl, kisebbik üvegtörősen visít, szaladok utánuk. Kapuban álló egyén kiléte szerint jelbeszéddel társalgunk, hogy mit akar, hallani úgysem sikerül egymást.
Na, szóval könnyedén kilibbentem a kapuhoz, ahol délceg vízóraleolvasónk állott, bebocsátásra várva. Kis kitérővel elmondanám, hogy szegény öregkutyától, aki négy éve halt meg, iszonyúan félt, úgyhogy őt mindig be kellett csuknom, hogy be tudjon jönni, ne nekem kelljen vackolni vízaknánál.
(Mikor három éve mégis lett kutya (elég nehezen hevertem ki öregkutya halálát, aki utcáról került hozzánk és 13 évig élt), menhelyről, elég jól összebarátkozott a leolvasóval. Jókora kutyuska lett belőle, de egy tündér. Na, leolvasó ember már tapasztalt játékos, mindig hord magánál száraz kutyakaját, és mikor bemegy valahová, ahol kétes eb van, buzgón szórja minden irányba, mint szilveszterkor szokás a konfettit.
Igenám, de tavaly dr. Gombszemű Alajost a szemem előtt csapta el kis híján egy autó, majd leült a lábamra és innen kezdve két kutyánk volt.
Alajosunk kezdetben igen szerényen viselte magát, szerintem azt sem tudta, milyen lény is ő tulképpen, pl. hosszan kellett könyörögni neki, ugyan jöjjön már be, s feküdjön a szőnyegre, amit a másik zsigerből csinál, na. Annyira sikerült testileg és lelkileg felhízlalni, hogy aztán rájött, hogy hiszen ő kutya!! Ettől a pillanattól kezdve az összes nálánál ötször nagyobb kankutyába belekötött, ergo, nem egy egyszerű dolog legeltetni. Azonkívül állandóan egy kupacba akar terelni minket, ami elég fárasztó, mert ha nem akarunk , csengősen ugat. Bármeddig bírja. Mondtam én hősömnek, ugyan, vegyünk már neki két birkát, milyen jó elszórakozna velük!!, de kategorikusan megtiltotta..., mert egy kegyetlen!!)

De hogy szómat ne felejtsem, a vízóraleolvasó, a délceg, áll a kapuban bebocsátásra várva.
Valahogy tavaly május óta Alajossal nem jött össze, sosem voltunk épp otthon, mikor leolvasásnak ideje lőn. Azt mondja nekem ez a kedves ember, "nem tetszene bezárni ezt a kisebbik kutyát??". Mondom én neki, ezt???, hiszen olyan ez, akár a cseppentett méz, nem bánt ez senkit, hacsak nem épp nála sokkal nagyobb kankutya az illető! Jöjjék csak be, bátran, s olvassa le óránkat.
S így is történt.

A következő félórácska történései érdekesek voltak.
Ha pl. akkor jött volna haza ház ura, elsőre nehéz lett volna elmagyaráznom, miért ül a leolvasó ember, a délceg, az én köntösömben, ámde nadrág nélkül az asztalnál?!
Másodjára már látható lett volna, hogy épp a nadrágját varrom megfelé, de addig?!?!

Dr. Gombszemű Alajos, aki mostantól középső, nemesi névnek megkapta a Vérkutya jelzőt, ugyanis erényemet, vagy mimet veszélyeztetve látván nekiugrott a leolvasó, a délceg lábikrájának és alaposan megszaggatta a nadrágját...
Ekkkor én megragadtam a leolvasó, a ...stb-t és egy mozdulattal berántottam a házba, majd felszólítottam, azonnal vegye le a nadrágját!!!!
Hogy megvarrjam. Mert így nem marad a többi kutyának semmi élvezet.
Így aztán szemérmesen levetkőzte gatyáját, leüldögélt asztalhoz. Annyira rémesen éreztem magam, hogy legott orra elé toltam húsvéti muffinokat, s szép szókkal kértem bocsánatot, s bíztattam, hogy ugyan egyen már.
És evett.
Így esett, hogy a 12-ből 5 darab muffin maradt, mert szegény ember a sokktól nem tudta, hányat eszik, csak azt hajtogatta, "ásemmibaj, ez nagyonfinom".
Az ötből egyet a kutyáknak adtam, büntetésből, mert csak annyi maradt és dícséretből, milyen ügyesek voltak.
Többit megették pasik, itthoniak.
Miután jól kiröhögték magukat, ámbár a nagyobbik azt motyogta orra alatt, hogy gyanús, nagyon gyanús!
















Így jártunk.
Hát, ez volt a délceg vízóra leolvasó esete ezzel a kedves kis dr. Gombszemű Vérkutya Alajossal.



azért leírom a Marcipános muffin receptjét is...

2 tojás
12 dkg vaj
1,5 dl tej
25 dkg liszt
3 dkg cukor
van.cukor
3 mk sütőpor
10 dkg reszelt marcipán










Összekutyuljuk, 200 fokon 20 percig sütjük.
Én cukormázat tettem rá, a réparagasztás miatt, 10 dkg porcukrot pici vízzel kikeverve.



Ha tartunk tőle, hogy nem fogy el, bátran hívjunk valakit leolvasni, vagy akár csak úgy, az élvezetért, és haraptassuk meg a kutyánkkal.
Ezután hálából szívesen megeszi helyettünk.
A muffint persze.