Amit egyrészt cáfolok, tekintve, hogy pl. a tésztában sült csirkecsíkoknál egyszerűbb nemigen van, mondjuk nyersen megenni :o), másrészt meg idáig eszembe sem jutott, hogy a nagyon egyszerű, hétköznapi kajákat leírjam.Mint pl. csirkepörkölt, vagy a paprikáskrumpli.
A mostani recept (az is lesz, csak győzd kivárni) igazán egyszerű.
De addig is, a kirándulásról.
Ausztriában sajnos nem értek idáig kiemelkedő kulináris élmények, kivéve egy nagyon finom tortát, amit a hegyek között egy fogadóban sikerült magamhoz venni.
Miután húsbevitelt ritkábban kíván szervezetem, leginkább gőzgombócot, császármorzsát, vagy valami levest (ebből is ritka a zöldséges) és sütit eszem. Miközben pasik birkóznak a tányérról lelcsüngő sniccelekkel.
Egyébként a krumplisalátájukat is imádom.
A húsvéti kirándulásunk nagyon jól sikerült, szép helyeken voltunk és hát az élmény, ami gyomrilag ért!!! Na, hétvégéig nem árulnám el, mi volt ez, ha sikerül reprodukálni, tudósítok róla, ha nem, addig próbálom, míg össze nem jön.
Szóval volt minden, kirándulás, bicajozás, görkorcsolyázás, hegymászás, várrom-mászás, kolostornézés (hogy a kultúrának is adjunk). Dürnstein egy nagyon kedves, hangulatos város a Duna mellett. Néhány éve kettesben voltunk (gyermedvény ezalatt nagyanyját bezárta a fürdőszobába...), pont szüretkor, nagy ereszdelahajam volt, zenekarral, kóstolással, mulatsággal, szóval jó emlékeink vannak.
Akkor is felmásztunk a várromhoz, most az én hősöm kitalálta, hogy ellenkező irányból közelítsük meg . Ilyenkor már erősen szoktam gyanakodni, különösen azóta, hogy egyszer három órát gyalogoltunk étlen-szomjan egy kis félórás kitérőcske miatt...Hegynek fel...
Szóval, közismerten sportos alkat lévén, úgy gondoltam, hogy ez annyira kis vacak séta, hogy ezt inkább kihagynám, úgyhogy maroknyi csapatunk kettévált.
Félúton kihajítottam őket, feltarisznyálva kellőn, telefonokkal, jótanácsokkal ellátva.
Én meg urasan bementem a város alatti parkolóig, onnan 25 idegtépő lépcsőn át felkaptattam az óvárosba. Az volt megbeszélve, hogy legkésőbb két óra múlva, ha a várnál nem sikerült találkozni, a parkolóban randizunk.
Én közben állati nyugodt voltam, nem hívtam őket csak tizenötször.
Felmásztam a várba, egyébként nem is értem, miért fáradtak azzal ezek az áldott népek, hogy a fenébe meredekre építsék a bagolyváraikat?!?!
Vagy ha már ők igen, a hálás utókor igazán lehozhatná a hegy aljába!
Miért?!?! Láttam a tv-ben hogy egész házakat visznek arrébb a modern technika segítségével!!
Mennyivel komfortosabb lenne úgy megtekinteni.
Na, mindegy. Felvonszoltam gyenge testem, közben a szívemet többször kellett a torkomból visszatuszkolni a helyére, miközben zsenge hatvanasok szökellve haladtak el mellettem.
Azért legyőztem az akadályt, de hiába vártam a többieket fent, ők valami egészen másik hegyen voltak. (Jó, ilyenkor mindenféle eszembe jut, hegyomlás, szökőár, vaddisznó, vérszomjas mormoták, gaz terroristák, de nyugodt vagyok ám!!!)
Igaz, online tartottuk a kapcsolatot (pasi mondta is, takarékosabb lenne egy pár vókitókit venni), ők állítólag a szemközti hegyről állatira lengettek is nekem, de hiába.
Így reménytvesztve leballagtam a városba és beültem búsan egy vendéglátóhelyre.
Itten töltöttem el időmet,sanyarún, bámészkodva a népekre, bánatomban sütit eszegetve. Aztán a többiek is befutottak, nyugtáztam, hogy az összes vég-és egyéb tagjuk megvan és szépen megebédeltünk.
A következő recept garantáltan finom és nem nehéz megcsinálni, én ilyesmit ettem, csak persze szilvaröszttel.
Állítólag igazi osztrák eledel, az étvágytalan Sissynek kreálta a szakácsuk, az erdeti neve is császárnői morzsa volt. De miután neki nem ízlett, a császárnak viszont igen, így lett belőle császármorzsa.
Elrontani nemigen lehet.
Esetleg a sütésnél-darabolásnál töppedhet össze a tészta, aki tart ettől, süsse készre sütőben 190 fokon kb. 10 percig, utána darabolja és forgassa át serpenyőben egy kicsit, forró vajon.
Császármorzsa
10 dkg aszalt gyümölcs, amilyet szeretsz,akár mazsola
(nekem szilvával nem ízlett, ebben áfonya van)
1 narancs reszelt héja (ha tudsz szerválni, bio, aminek nem kezelt a héja)
magozott meggybefőtt
15 dkg liszt
4 tojás
6 dkg cukor
1,5 dl tej
van.cukor (én őröltvaníliás porcukrot használok)
olaj a sütéshez
porcukor a szóráshoz
Tojásokat kettészedjük, fehérjét a cukorral felverjük. Én úgy szoktam, hogy félig felverem, utána apránként adom hozzá, felverés közben a cukrot.
Sárgáját kicsit összekeverjük, tejet hozzáadjuk, majd a lisztet, a narancshéjat, vaníliáscukrot,aszalt gyümölcsöket. Beleforgatjuk a tojáshabot, de gyengéden, nem mint állat.
Serpenyőben 1 kanálnyi olajat forrósítunk, mehet bele a massza fele.Addig sül, míg a teteje is kezd szilárdulni.
Most jön a kényes művelet, óvatosan meg kell fordítani, hogy ne törjön össze.Igaz, hogy a végén szétcincáljuk, de ha ennél a műveletnél megy szét, nem lesz olyan levegős. Ízén persze nem változtat.
Picit hagyjuk sülni, aztán darabokra szedjük a fordítólapáttal, és átpirítjuk egy kicsit, hogy színe legyen.
Kész, mehet a tálra. Mellészórjuk a meggyet, porcukrozzuk, aki akar, diót, mandulát szórhat rá.
Én nem akartam.
Két adag lett.
ez pedig a kilátás volt, ami miatt igazán érdemes volt felmászni, nyafogás ide-vagy oda...
Erről beszélgetünk..