Elkészült végre az Ausztriában megtapasztalt gasztronómiai élmény utángyártása és a leírására is jutott időm.
Kéretik nem fanyalogni, hogy lekvár, meg kávé, meg ilyenek, hanem kipróbálni,  mert énhősöm sem szereti semmilyen formában a kávét, s tessék. Sőt, én is csak akkor iszom, ha fáj a fejem, és annyi habbal, hogy az már  inkább kávés hab.
Hazafelé jövet mindenki magába volt roskadva egy kicsit, nekem az eszem pont a tiramisu előállításán járt, mikor megszólalt éltem párja: "szerinted tudsz olyan tiramisut csinálni??" Az ő fejében is ez motozott...

Szóval, idegenkedést kéretik félretenni, mert egy roppant egyszerűen elkészíthető, ámde mennyei édességről van szó.
Mellesleg vaktában választottam, ha tudtam volna, mikből van, nem kértem volna én sem, és az bizony kár lett vón.

Szombaton este nem volt programunk, így gyorsan megcsináltam, tudtam, hogy mivel vasárnap viszont egész nap távol leszünk, lesz ideje az ízeknek összeérni és nem fognak abajgatni, mikor lehet már ráugrani.



Lehet, hogy az erdedeti változat másképp készült, szerintem sikerült hozni az ízt, tesztelők azt mondták, hogy jobb, mint az eredeti.(Az mindenesetre olyan pazarul volt feldíszítve, hogy a nyomába sem érek...)





Barackos-kávés tiramisu

2 tojássárgája
1 egész tojás
~8 dkg cukor
3 dl tejszín
25 dkg mascarpone
~ fél csésze áttört sárgabarack lekvár (én sajátom használtam, nem nagyon édes)
babapiskóta
2 tk. nescafé
1 habfix
baracklikőr

(Én nyersen nem teszek tojást semmibe, akit ez nem zavar, a következő műveletet
elhagyhatja. Ezesetben fehérje habbá ver, sárgák fehéredésig kikever cukorral, így mehet bele a mascarponéba.)

Az egész  tojást és a sárgákat a cukorral gőz fölött felverem.
Ez csak látszólag bonyolult művelet, keresek egy lábost, amibe vizet forralok, meg egy akkorát, hogy vizeslábosba beleférjen, de a feneke ne érjen a vízbe.
Kisebb lábosban habverővel kevergetem a cukros masszát, míg krémszerű nem lesz. Ez öt percnél nem tart tovább. Ha már sűrűsödik,krémszerű, le kell venni, mert megfő a massza és darabos lesz.
Ha kész van, összekeverem a mascarponéval, a fixálóval felvert tejszínhabbal.
A nescaféra épp csak  annyi forró vizet öntök, hogy felolvadjon, és ezt is belekeverem a masszába. Vigyázni kell, hogy teljesen feloldódjon, mert amúgy elég randa.Én teaszűrőn keresztül öntöttem a krémbe, biztos, ami ziher. Itt lehet egyet kóstolni, nekem jó volt így az arány édességileg.

A baracklikőrt  összekevertem egy kis cukorsziruppal, mert elég erős volt, kicsit szelidíteni akartam rajta. A babapiskótákat háromfelé törtem, hogy beleférjenek a pohárba.

Jön a rétegezés, egy kis kávés krém, rá a likőrben megforgatott piskóta, kicsi kávéskrém és szépen belecsorgatva a lekvár. Erre megint krém, és így tovább...
A kávé és a lekvár íze nagyon jól illik egymáshoz és hát ott van benne ugye az a kis likőrös piskóta... Persze, ha nincs likőröd, egyszerűen tejbe vagy tejszínbe forgasd meg a piskótát, a hangsúly úgyis  a többi ízen van. Vagy ha nem forgatod meg semmiben, az sem szentségtörés, másnapra úgyis megpuhul a krémben, úgy is jó.

Nálunk készült egy kávétlan, alkoholtalan változat is, málnával, hogy kiskorúak is tudják enni.Mellesleg kávés kiskorúnak is tetszett.

Három jókora kehellyel lett belőle, de ezek orbitális adagok ám, úgyhogy nyugodtan lehet hatfelé osztani normál étkű népeknek. És lett a három nagy poháron felül két kicsi tálkányi, amit szombaton este etettem velük, mert rendkívül izgatottak voltak, hogyan bírják ki másnapig..


Legközelebb ha csinálok, márpedig ez nemsokára lesz, mert viharsebesen élre került a  kedvencek között, akkor kicsit bátrabban fogom adagolni a lekvárt, nem árt neki, ja meg dupla adagból készítem az egészet, el fog fogyni.
Habfix sem fetlétlenül muszáj, anélkül is jó az állaga.