Szeretek olyasmit csinálni, amihez gyümölcs kell. És meg is kellett vigasztalni magam, amiatt a töménytelen mennyiségű csiga miatt, még mindig rengeteg van és még a szellőrózsát is lerágták, pedig az eléggé érdes-szőrös levelű.
Szóval, vigasz gyanánt a piacon beugrott a kosárba egy hatalmas mangó és jó sok eper.
Valamikor csináltam már ilyesmit, nagy sikere volt.
Ráadásul nagyon gyorsan készen van.

Mangóhabos gyümölcskehely


1 nagy mangó
1/2 kg eper
5 kivi
1 zacsi tejszín
vanília
cukor, ízlés szerint
1/4 lime


Epret összevágtam kockára, kóstolás után 3 kanál bio nádcukrot szórtam rá.
Ha csak külön nem írom, hogy másmilyet, akkor mindig ilyet használok, a DM-ben
szoktam venni.
Rácsavartam még a 1/4 lime-ot is, ha ez nincs, jó a citrom is, egy kevéske.
Így cukrosan várta a sorát, amíg lebonyolítottam egy pár dolgot, ami úgy egy
órácskát vett igénybe. Ez alatt az idő alatt jól átjárta cukor, és levet eresztett.
Ezt a cukrozósdit ki lehet hagyni, ha jó édes az eper, de ez nem volt az.

Mangót pürésítettem aprítógépben belekapartam egy pici vaníliarúd belsejét, aztán a felvert tejszínnel összeforgattam óvatosan. Kóstolás után ebbe is raktam olyan két  kanálnyi porcukrot, de a mangó sem volt eléggé édes.
Mikor legutóbb csináltam, akkor  édes tokajit forraltam cukorral, kb fél decit és és azt is a mangós habba kevertem.Ez most elmaradt.
Annak idején valamilyen szakácskönyvből készült, de már fogalmam nincs, melyikből.

A kivit is felkockáztam, az került alulra a pohárba, aztán ment rá a mangós krém, a szirupos eper, és így tovább, tetszés szerint.


Ha nem cukrozod le az epret szebben lehet tálalni, de a szirupos-cukros eperlé isteni volt rajta.
Vendégváráshoz előre is meg lehet csinálni, de akkor nem szabad lecukrozni az epret, mert a szirup feloldja a tejszínt. Vagy le lehet szűrni az epres lét és sziruppá főzni .
Így is kibírt 3/4 órát a hűtőben, különösebb küllemromlás nélkül, de úgy szebb.


Azonkívül a szomszédok is jól járnak, ha nem pont úgy csinálod, mint én, hogy közben a gyerekkel (vagy akár anélkül, opcionális) azt éneklitek ordítva, hogyaszongya "van egy kék tó a fák alatt, ha beleteszem, lehűti a...", utána meg azt, hogy "mi az amire majd' mindig igent mooondasz, mi az amitől majd fűt-fát összehooordasz..".
Képzelem, mit gondolhatnak. Áhh, mindegy, na.
Azért a krém nagyon finom volt.