Erről beszélgetünk..

Címszavakban

7titok (1) 8.osztály (1) 9.osztály (1) abszurd (1) abszurdisztán (1) agar agar (1) ajánló (1) ajotanár (1) akebia (1) alma (4) almaszalámi (1) amaretti (1) apró (4) ausztria (6) a jó háziasszony (1) bab (1) babapiskóta (2) babér (1) bacon (1) balzsamecet (2) banán (1) baracklekvár (1) bazsalikom (5) bemutatkozom rólam (2) biriyani (1) birsalmasajt (1) birshab (1) birsszósz (1) bögrés (1) bolo do caco (1) bor (2) boros (6) bőrös karaj (1) boros mascarponekrém (1) borsó (2) borsos (1) briós (1) brokkoli (2) buci (2) búcsúposzt (1) burma (1) camembert (1) carum (1) cayenne bors (1) cékla (1) charlotte (1) citromos (7) citromos kakukkfű (1) citromos muffin (1) cobbler (2) császármorzsa (1) csicseriborsós (1) csigavész (1) csili (7) csilis mascarpone (1) csípős (3) csirke (14) csirkehúsgombóc (1) csokicsepp (2) csokis (4) csokiszósz (1) csokiszuflé (1) cukkini (5) culinaris (1) curry (3) dagasztás nélkül (2) dahl (1) darányi gólyák (1) desszert (1) dió (5) dionysos tavernája (1) diós (3) dödölle (1) dödölleszerű (1) édes (51) édesburgonya (1) édes felfújt (1) édes savanyú (1) égetett tészta (1) egres (1) egresleves (1) egytál (6) élesztő (1) eperszirup (1) epres (7) eseménynaptár (1) éttermi szemle (2) fagyis (3) fahéj (2) falatka (2) fatayir (1) fehércsoki (2) fehérrépa (1) fekete kömény (1) felfújt (2) feltét (1) fenyőmag (1) feta (1) film (1) fodroskel (1) fokhagymás (17) foto (2) fotó (1) főzelék (1) főzőtanfolyam (3) füstöltsonka (1) fűszeres (16) galuska (1) garam masala (1) gasztróciki (1) gasztro darwin díj (1) gersli (1) gé beszél (1) gofri (2) goldenblog (1) gombás (4) gombaszóst (1) gombaszósz (1) gombóc (1) google (1) gőzgombóc (1) gratin (1) grill (2) grillpác (1) grízes tészta (1) gyömbér (9) gyors (50) gyümölcsös (11) habcsók (1) hagyma (21) hajrá csokibolt (1) hal (1) hamburger (1) hír (1) hírek (1) hülyeség (1) hús (15) húsgombóc (2) i. m. (1) indiai (4) indiai sajt (1) internet (1) írták munkáim (1) írták munkáim fotóim emlékezések (1) iskola (1) ital (1) joghurt (1) joghurtos (9) kakaó (2) kakaóbab (1) kakaós (2) kakukkfű (8) kalács (3) karácsony (1) karácsonyiasztalrais (1) karaj (2) karamella (2) kardamom (1) kasnudeln (2) kecskesajt (1) keksz (4) kelt (18) kelt gombóc (1) kenyér (3) kenyércalzone (1) képviselőfánk (2) kérdezős hógolyós (9) keresőkifejezések (1) kert (8) kertfotó (3) kivis (1) knédligombóc (1) kókusz (1) kókuszos (4) kókusztej (1) kolbász (1) költözés (1) kömény (1) koncert (1) konyhadizájn (3) könyv (6) köret (10) koriander (4) koriandergyömbér (1) körtés (1) kosárka (1) közösblog (1) krém (3) krumpli (2) krumplifánk (1) krumplis (14) kukoricás (1) különleges zöldségek (1) kurkuma (3) kuszkusz (1) kutya (4) légballon (2) lencse (3) levelestészta (2) levélzöldség (1) leves (12) levesbetét (2) lovagi torna (9) madáretető (1) madeira (3) majoranna (3) mákos (6) málna (3) málnás (1) mandula (5) mangó (1) mango lassi (1) marcipán (3) marha (2) mascarpone (7) mazsola (1) mcferrin (1) meggyes (4) meggyes roló (1) méz (3) mézesházikó (1) mézes alma (2) miegymás (6) mizuna (1) molnárka (1) mosogatógép (1) mozzarella (1) mücver (1) muffin (3) mustár (2) mustármag (3) műzlikeksz (1) naan kenyér (1) namenia (1) napraforgós (1) narancs (1) narancshéj (2) narancshéjas sós (1) narancslé (1) narancsvirágvíz (1) nektarin (1) nemrecept (1) nudli (1) oregano (1) őszibarack (1) őszinte (1) ötperceskenyérke (1) padlizsán (5) pakora (1) palacsinta (1) panírsajt (1) papírbansült (1) paprika (1) paradicsom (7) paradicsomos raita (1) paradicsompüré (1) paradicsomszósz (3) parmezán (2) partifalat (1) pasztinák (1) patisszon (1) pecsenye (1) péksütemény (3) perec (1) pie (1) piláf (1) piramissüti (1) piskóta (1) pite (1) poharas krém (7) polenta (1) pórés (1) pörkölt (1) portulák (2) program (1) programajánló (1) programok (1) programozás (1) puding (1) pulyka (4) pylones (1) rebarbarás (1) réteskosár (1) ribizli (1) ricotta (1) rizotto (1) rizs (4) római kömény (7) rozmaring (2) rózsa (1) rózsatorta (2) rózsavíz (1) rumtopf (1) sajt (1) sajtfelfújt (1) sajtos (5) saláta (2) saltimbocca (1) sárgabarack (2) sárgarépa (6) show (1) sma (1) smoothie (1) sonkás (3) sör (2) sörkori (1) sörösdobozon (1) sörzsemle (1) sós (15) spárga (2) spenót (4) sült (8) sült eperbefőtt (1) sült zöldség (1) sütés nélkül (1) süti (36) sütőpor (6) szalonna (1) szárított paradicsom (2) szárzeller (1) szeder (2) szegfűbors (1) szegfűszeg (1) szenny (1) szezámmag (2) szilva (2) szilvalekvár (2) szódabikarbóna (1) szójaszósz (1) szolgálati (1) szövegláda (70) szülinapajándék (1) szűzpecsenye (1) tarja (1) tárkony (2) tatsoi (1) tej (4) tejföl (1) tejszín (18) tészta (10) tésztasaláta (1) tiramisu (1) tojás (5) tojásfehérje (1) tökmag (1) tökmagolaj (1) töltött (3) töltött tekercs (1) tönkölybúza (1) tönkölyliszt (1) torta (3) tortilla (1) túrós (11) tűzdelt (1) tv (1) újhagyma (1) utazós (4) vaddisznó (2) vajas (2) vajastészta (1) vajas fánk (1) vaníliakrémes (4) vaníliapuding (2) vargánya (1) vega (8) vers (6) veszíts el egy könyvet (2) vkf (12) vkf.iii. (1) vkf.iv. (1) vkf.vi. (1) vkf16 (1) vkf18. (2) vkf20 (1) vkf5. (1) vkf9 (1) vkf 13 (1) vkf 14. (1) vkf viii (1) vkf x. (1) vkf xi. (1) vörösbor (2) vörösboros (1) vörösboros meggyszósz (1) vöröslencse (2) zabpehely (2) zagyvaság (1) zakuszkatanya (1) zöldséges (27) zsálya (1) zsömle (1) ¤ (1) ¤barátság¤ (1)
Creative Commons License
KÉRDEZZ MEG, MIELŐTT FELHASZNÁLNÁD, TOVÁBBADNÁD....

Katasztrófatortizmus

2007.05.15. 08:26 | Cserke | 10 komment

Vannak olyan napok, mikor jobb nem belekezdeni semmibe. Tudom én ezt már előre, de időnként a körülmények belekényszerítenek bizonyos tevékenységek művelésébe.
Bár már rájöhettem volna, hogy gyermek szemrebbenetlenül veszi, ha Daubnerből kap tortát, nem pedig anyja fáradozik véle, ez időnként valahogy nem jut eszembe.
Persze, jobban is járt volna, ha ez történik, mert a tortakészítési időszak pont egybeesett az én semminemsikerül időszakommal.
Na de ilyenkor homály száll a szememre, csak a meglepetésnek készülő, csodálatos cukrászművészeti remek lebeg a szemem előtt. Tényleg, egészen pontosan látom, hogy milyen lesz!!
Pedig már a kezdésnél gyanakodnom kellett volna. Csokis-meggyes lett becélozva, amihez kellett csinálni egy alap linzerszerűt, ami a torta alját képezi és egy piskótalapot és egy karikát, ami az oldalát és a tetejét.
Na, kezdődött azzal, hogy a linzertészta tört, mint a rosebb, aki abból lapot tud nyújtani, azt minimum Ruszwurmnak hívják, vagy egyszerűen csaló.
Tészta vissza a robotba, tejföl hozzáad. Így már viszonylagosan használhatónak volt mondható, megsütöttem. Letudva.
Mellesleg ugyannarról a helyről ez a második recept, ami nyilvánvalóan nem pontos, így nincs több esély, nem próbálok onnan többet semmit. Majd jól szomorkodhat!!

Akkor jött a piskóta. Itt már gondok voltak, nagyobbak, ugyanis kakaós és sima piskótából kellett (volna) hullámvonalakat nyomni egymás mellé a papírra, hogy az olyan érdekes lesz majd.
Hát, baromi érdekes is volt, de tényleg. Ugye habzsákból kell az ilyet nyomkodni, de nekem csak egy van (azóta nem!!). Na, kakaós tészta ment egy nylonzacskóba, sarkára luk. Onnan folyattam szerteszét a konyhában a cuccot. Öcsém!! A piskótatésztánál is volt valami gubanc a receptben, mert annyira folyós volt, hogy még véletlenül sem akart zacskóba maradni, hiába, szabad szellemem átjárta a tésztát...Pedig úúúgy tartottam magam a recepthez!
 Közben valaki keresett telefon, majd ijedten hallgatott egy darabig, mikor belevakkantottam halló gyanánt. Utána sem érezte nagyon jól magát, mert sebesen leráztam. Nem tudom, ez is olyan valami, mint hogy a kutyák még minden látható jel nélkül tudják, mikor megyünk sétálni.Tuti, hogy amikor a legmaszatosabb a mancsom, amikor a legidegesebb vagyok, akkor talál  meg valaki, akire pont nem vágyom. Pl. telefonos marketing, az anyósom...
Szóval, az volt, hogy a végén már  a padlóra (!) költöztem, annyi alkatrész, folyós zacskó, hűlő piskóta, reszelt csoki volt minden centinyi helyen, hogy máshová már nem fértem és ott nyomkorásztam a tepsibe a röcögős hullámokat.
Lelki szemeim előtt látott csodálatos hullámvonalas piskótából egy reszketeg pacnis izé lett, az oldalára egy darabon úgy kellett összetoldozgatni, mert kevésnek bizonyult.
De végül lett alja, oldal, teteje (szintén reszketeg). Következett a krém.
Na, azt már tényleg nem lehet elrontani!!
Nem ? Dehogynem!!
A csokit megolvasztottam a tejszínben, majd betettem a hűtőbe, mert csak nagyon hidegen verődik fel. Ja, de nekem nem voltak óráim, meglepetésnek készült, nem pedig hogy szervesen beépüljön a hűtő alkatrészei közé.
Egyébként is, a konyha is romokban hevert, rólam nem beszélve...
Mindegy, felverés felénél beleteszek habfixálót, jó lesz az . Jó is lett. Jó darabkás. Nem tudom, miért, de olyan grízszerű kinézete lett a krémnek, miután hozzáadtam a fixálót. Akkor már csak a kétségbeesés hajtott, hogy valamit azért kihozzak a dologból. Megkóstoltam:ehető.
Kapcsos karika aljára ment a linzerlap, oldalára a reszketegmintás, kezdtem belekanalazni a krémet, amihet hozzáadtam a meggyet. Jajjjaj, akkor derült ki, hogy ezzel max. félig telik meg a forma. Gyorsan rádobtam egy réteg babapiskótát. Még mindig kevés!! Kétségbeesett szemle, hoppá, van itthon marcipán!!
Na, aki a marcipánnyújtást kitalálta, azt is csókoltatom! Mire ki bírtam nyújtani egy tortányit, már az olyan  izmaim is elég jól remegtek, amiknek a létezését ezidáig homály fedte. Mindegy, rákerült a krémre. Igenám, de így még mindig kevés.
Meggylé! Bele valami szilárdító. Csak zselatin van itthon, veee. Mindegy, lé forrral, bele zselatin.Vár. Vár. Nem szilárdul. Mondok, majd kenem fel rétegenként a marcipánra.Akkor szilárdul. Aha!! Persze! Sosem.
Akkor volt egy kis emlékezetkihagyás, amiből arra tértem magamhoz, hogy valaki közben ráöntötte a meggyes lét a tortára, az meg jól ázik elfelé tőle. Huh, lé leönt gyorsan-gyorsan!!
Mi legyen, ázik el a  a marcipán a beszívott löttytől!?!! Múltkorról volt még egy kis sütimorzsa, ami kifejezetten annak készült, gyorsan előkaptam, ráöntöttem. Felszívta a lét, hurrá!!
Akkor már igazából nem nagyon tudtam mit csinálok, ura nem voltam magamnak, így aztán ottegye a rosseb! és dögölj meg!! felkiáltással ráöntöttem a morzsára a lét, rácsaptam a reszketegmintás tetőt és behajintottam a hűtőbe.
Sebzett lelkem ápolására elhaladtunk a kutyákkal egy kis egészségügyi sétálásra, ahol öreg barátommal, Gézabácsival találkoztam, aki kerek 70 évvel idősebb a fiamnál.
Imádom. Úgy egyébként.
De ember még nem született, aki jobban értene valamihez, mint ő. Szép lehetek, kedvesen udvarol is mindig, sosem felejti névnapom, na de okos!?!, na okos, az nem lehetek. Legyen szó kutyáról, gyereknevelésről, növényekről, politikáról, mindenhez ért.
Mióta dr. Gombszemű megvan nekünk, csak távilag tudunk értekezni, mert neki meg egy sarplaninac kutyája van, aki szintúgy egy férfias darab, ezért Alajosom mindig meg akarja enni.
Aszongya Gézabácsi :"mit gondol, mindíg így ordítozva fogok beszélgetni magával???! Engedje el nyugodtan, nem bántja az enyém, esetleg csukott szájjal odaüt neki." De mondok, Gézabácsi, én tudom, hogy eztet nem lehet, ez hülye, ez vérmedvének gondolja magát, hát ha széttépi a nagy, mitévő leszek??  "Jaj, hát 50 éve van kutyám, hát higyje már el, nem lesz semmi baj!! " Na, nem akarok fokozni, tízpercnyi győzködés után beadtam a derekem, annyira erőszakos volt és annyira képlékeny lelkiállapotban voltam attól a rohadt tortától, hogy a végén elengedtem Alajost. Ja, az  nem mellékes, hogy miközben mi távordítottunk, Alajcsi nyálfröcsögve hörgött, ugatott és tépkedte volna ki magát a kezemből.
Szóval, elengedtem, majd ő nyílegyenesen nekirontott annak a borjúnagy kutyának (mellesleg imádom, nekidől a lábamnak, mélasbúsan néz a szemembe és a fejét a kezembe nyomja) és innen kezdve elszabadult a pokol. Én ordítottam, "Gézabácsiiii, Gézabácsiiiiíí, Alajooos, gyereide!!mészonnan!!!), nem lehetett pontosan látni mi történik, mind a kettő üvöltött, mi is, majd a nagykutya egyetlen mozdulattal az enyémet elhajította, az sikkantott egyet, majd reszketve hozzámszaladt. Szerencsére tényleg nem egy vadállat a másik, meg ennek a kis dögnek még hosszú volt a szőre,  egy kis karcoláson és az ijedtségen kívül más baja nem lett. Csak az én lábam reszketett egy órán át.
Folyomány: azóta ha találkozunk, Gézabácsi ugyanúgy próbál rábeszélni, engedjem el az enyémet, Gombszemű ugyanúgy hörög. Csak az én memóriám jó???
Na, ez után az édes kis kaland után hazamentem a tortához.

Eltelt két órácska, akkor megint előszedtem, tányérra csúsztattam, megdaráltam úgy félkiló cukrot és úgy beporcukroztam, de úgy!!! Minél kevesebb látszódjon.
Egy dolog volt telitalálat, a maradék linzertésztából az ünnepelt nevének betűit és kis szíveket formáztam , na az nagyon jó lett.

Aztán ünnepelttel felvágtuk, (még szerencse, hogy nem szülinapra készült), kiderült, hogy azé' meg lehet enni, új felfedezés volt benne a morzsás zselé, az nagyon tetszett neki, a marcipán kifejezetten dobott rajta,tulképp íze nem volt rossz.
Máskor nem csinálok ilyet.
De ha csinálnék, mindenképp a katasztrófatorta nevet kapná....

(Megjegyzem, tortát, szépet elég ritkán sikerül alkotnom, de azért ilyen cécóval sem szokott járni. Közel egy hónap telt el, tortát nem csináltam azóta sem, viszont holnap megyünk McFerrin koncertre, hurrá!!)

Az egészen gyenge idegzetűeknek való részeket levágtam.















 katasztrófadíjas mestertelencukrászati izé...

A bejegyzés trackback címe:

https://eteto.blog.hu/api/trackback/id/tr3776015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2007.05.15. 10:17:54

Erről eszembe is jutott a Dagi mamám mondása, amikor vittünk neki egyszer abból a tésztából, amit szoktam csinálni (padlizsános-cukkinis-baconos-pestos raguval), és miközben ette, megkérdeztem, hogy ízlik -e neki. Mire mami: "Igen, finom, de többet ne hozzatok ilyet....."

lorien · http://lorien.blogter.hu 2007.05.15. 10:25:26

Látom azért elég sűrűn történnek most az "események" nálad. Egyszer azért majd csak végé szakad ám!
Mondjuk én meglennék anélkül is, ha a tortát nem találják fel (rendben, a jó Sacherért kár lenne!) :)

Különben nálam is volt most üzemi baleset, canneloni-készítés közben levágtam az ujjam hegyét, szerencsére azért nem olyan vészes, de erősen 8 napon túl gyógyuló, és még mindig fáj rendesen.

Rio · http://www.citrom.freeblog.hu 2007.05.15. 10:30:12

1. A szándék a lényeg :-), meg a szeretet.
2. Nekem anyukám (aki egyébként gyűlöl főzni, és nem is csinálja túl jól) sütött évekig a születésnapomra citromtortát, amit nagy röhögések közepette adott át, mert vagy olyan lett, mint a homok, vagy olyan, hogy megállat benne a kanál, vagy a krémje volt egészen fura ízű, színű és állagú... Előfordul, de azért megkönnyeztem.

Loriennek meg jobbulást (az ujjának)! :-)

fakanál · http://www.uvegmadar.hu 2007.05.15. 10:53:52

cserke, őszinte részvétem!:)))) máskor elég lesz a betűket kisütni... bár akkor szegényebbek leszünk egy mulatságos poszttal. viszont Daubner forever:D

Cserke 2007.05.15. 12:07:34

Pirko, ez aranyos, jót mosolyogtam rajta.Fióka szokta mondani olyanra, amit nem kíván a jövőben enni: "érted, szeretem én ezt, de többet ne csinálj ilyet, anya!"

Lorien, minálunk állandóan történik valami és a főzésben is, igen és aki azt mondja, neki mindig minden sikerül, az nem megbízható darab!! Különben meg az eltelt időben, ami egy hónap kb. nem volt ilyen rémeset. Nem vagyok szomorú, de azért kösz ia vigaszt. :o))
Ó, szegény, javulást ujjadnak! Tegnap nem volt időm elolvasni a legújabb remeked, majd ma.

Rio, milyen jó, hogy ezt írod!! Hátha nagykorára a fiam is így áll hozzá. Bár most ezt dícsérte erősen,de már (vagy inkább még) a tapintatos korban van.

Fakanál, köszi!! :o))Grízestésztádról is eszembe jutottak dolgok, de azt most nem írom le, mert elkönyveltek kétlábon járó kétbalkéznek...

zsuzska 2007.05.15. 13:57:46

Szerintem biztos finom lehetett, mert csupa olyan került bele, ami finom/harmonizálós. Az, hogy küllemében nem tökéletes? Hát pl. úgy olvastam a kutyáid sem, oszt mégis szereted őket;)
A szép torta nálam is mindig szűk keresztmetszet. (az milyen, hogy a bátyám esküvői tortájának sütésekor az alapját kivettem a sütőből, felvágtam és még totál nyers volt a közepe? Elfelejtettem(!?) a tűpróbát!:)) A többit fedje jótékony homály, de hidd el Cserke, te ezzel a tortával egy sütőfenomén vagy aznapi önmagamhoz képest!
A grízestésztásra kiváncsi vagyok! MINDENKI! Követeljük együtt, hogy Cserke írjon a darástésztás bénázásról is! Nevetni szeretnék:) remélem működnek a html kódok:)

Cserke 2007.05.15. 19:35:22

Aranyos vagy, Zsuzska, ízével tényleg nem volt olyan súlyos gond, még a kinézete is megbocsájtható volt, de ahogy készült!!!
De aztán végén szép lett a torta biztosan, vagyis meg is nézem mindjárt.
Hohó, kutyácskák csak hányatott sorsúak voltak, nem csúnyák!! Takaros darab mindkettő, mikor sétálni viszem őket, mindig aratjuk a dicséreteket.
Hát, hagyjuk azt a tésztát, azt mondom...Majd eccer...Remélem azért nevetsz anélkül is, tudod mi a tilos!!??Az az utcánstb...
Milyen kódok, jajajj???

zsuzska 2007.05.16. 18:08:50

Maradjunk annyiban, hogy innen ismerszik meg az igazi konyhaművészeti fenomén! Akinek az alkotás folyamatán belül képes úgy korrigálni az eseményeket, hogy a végén az eredményről ezt senki nem mondta volna meg.
Bocsánat a kutyáktól az őket ért inzultusért...

Cserke 2007.05.17. 12:44:06

Fenemén inkább...
Azé' látszott rajta. Ellentétben a te tortáddal!
Szerintem megbocsátanak, nagyon nyájas darab mind a kettő. Legalábbis a nagy. Jó, akicsi is. Csak ne vízóraleolvasó legyél :o))
Címkék: szövegláda