Nekem volt. Sokszor.
Nem csak, hogy ötletem nem volt, de mintha még az agyam is leblokkolt volna, valami mágikus fékezőerő folytán még csak az otthon lévő alapanyagokat sem sikerült úgy feltérképezni, hogy azok bármilyen enyhülést hozhattak volna kínzó problémámra.
Persze másnak biztosan nem válogat a családja, hálásan megeszik, amit elébük tesznek. Az enyémek is hálásan megeszik.
Ha előtte gondos diplomáciai folyamatok után konszenzusra jutunk.
Magyarul: azt főzök, amit megkívánnak.
Így megy ez, ebből is látszik, én vagyok az úr a háznál...
Törtem a fejem, aztán eszembe jutott az az étel, amit C&V főzött, aztán találkoztam vele phzs-nál, majd, mint a hógolyós kérdezősdik, landolt Loriennél.
Persze közben átalakult, mindenki saját méretére húzkodta, kicsit elvett, kicsit hozzárakott, szóval, ahogyan azt kell, a maga képére formálta.
Igaz, gondoltam, hogy kisebb méretű hősömnek elég nehéz lesz beadni a dolgot, de akkor már a lendület vitt magával, elképzeltem, milyen jó kis ebéd lesz belőle.
A gondos egyeztetés most kimaradt, nekiugrottam hamarjában.
Persze, olyan nap lévén, amilyen, jöttek a problémák.
Aki tudja, tudja, milyen ez.
Hogy kell hozzá borsó. Hurrá, előző nap piacon bezsákoltam egy keveset. Csak az volt a baj, hogy nem láttam a héja alá, mert ha láttam volna, akkor a baj is látszott volna.
Kukacos volt a borsó, de nagyon.
Borsó kihúzva.
Legyen zöldbab, hiszen a második és harmadik változat már így készült.
Ja, de az nem volt itthon, meg azt nem is kívántam épp.
Viszont idea formálódott, majd pattant ki fejemből, ha nem is úgy, mint annak idején Zeuszéból Pallas Athéné, de nekem megfelelt.
A kukorica.
Az lesz nekem egyszer a vesztem. Jön a szezonja, s jó disznó módjára hizlalom magam vele.
Így volt ez most is, bizony így.
Mert kukorica volt otthon, ha csak két cső is, de annyi meg pont elég .
Így lett az ebéd:
Csípős-kukoricás újkrumpli
kb. 60 dkg újkrumpli (biokrumpli volt, héját rajtahagytam)
2 cső kukorica
1 paprika
1 paradicsom
1 nagy hagyma
4 gerezd fokhagyma
pirospaprika
1 kicsi csili
só
bors
petrezselyem
olaj
A hagymát összevágtam kockára, a fokhagymát apróra és olívaolajon átpirítottam, csak annyira, hogy a fokhagyma illatát is érezzem. Akkor beleszórtam a pirospaprikát, kicsit vártam, hogy színe legyen, és az apróra felvágott paprikát és paradicsomot. Kicsit pároltam együtt, úgy öt percig. Aztán ment bele a héjastól felkockázott krumpli és csőről levágott kukorica. Sóztam, borsoztam egy pici vízzel felöntöttem és fedő alatt puhára pároltam. Mikor megpuhult, kivettem egy adagnyit, a többibe beleszórtam az apróra vágott csilit és még azzal is átforgattam-pároltam, hogy az íze átjárja.
Persze, ha nincs az etetendők között gyerek, akkor már az elején, a hagymapirongatásnál bele lehet tenni a csilit.
Tálalásnál még tekertem rá borsot, megszórtam petrezselyemmel.
Koriandert is szórhattam volna rá.
Ha a csigák meg nem ették volna.
Kiskorú vajon pirított csirkemellet is kapott hozzá.
Ette.
Csak a héját húzgálta le egyesével az összes újkrumplinak...
Erről beszélgetünk..