Megtanulhattam volna már, hogy férfit nem faggat az ember, még ha csak palántakorú, akkor sem. De nem tanultam én ezt meg és látván, hogy valami igen bántja, megpróbáltam fondorlatosan kitudakolni, mi lehet az .
Így szólt a fondor:
"mi bajod van?"
Miután ez a nagy diplomáciai képességet kívánó keresztkérdés nem vezetett sikerre, mert ded közölte: "semmi", akkor próbáltam más oldalról megközelíteni a dolgot.
Aminek az lett a vége, hogy azt mondta, azért szomorú, mert nincs itthon semmi süti...
Hogy mindjárt jobban érezné magát, ha volna. De nincs.
Érted?! Reggel vígan elkerekezett, majd délután hazaérvén ebbe a gondolatba szomorodott bele.
Egész álltó nap azt forgatta a fejében, miért veri a sors őt ilyen kegyetlen, lusta anyával, aki nem képes egy vacak sütit rittyenteni a szeretteinek...
Rémes lelkifurdalás tört rám azonnal.
Hát anya az ilyen??!!
Aki csak kétnaponta táplálja családját süteménnyel?!
Igen. Anya. De milyen?! Rossz anya.
És mivel én nagyon szeretnék jó, de legalább elég jó anya lenni, gyorsan süteményt sütöttem.
Ezt itt:
Mascarponés-túrós ribizlirolád
klasszikus vizespiskótához:
4 tojás
7 kanál cukor
7 púpos kanál liszt
4 kanál víz
Tojásokat szétválasztottam, felvertem a fehérjét, utána a sárgákat a cukorral és a vízzel kikevertem. Addig kell keverni, míg szépen kivilágosodik és könnyű, krémszerű nem lesz.
A fehérje harmadát belekevertem a másik masszába, beleszitáltam a liszt felét, keverés, utána megint harmadnyi habbal elkevertem, liszt másik fele, és a végén a maradék habot is beledolgoztam.
Sütőpapírt megvajaztam-liszteztem (múltkor ugyanis ráragadt a tészta, ennek viszont muszáj volt sikerülnie) és a nagyméretű tepsimben 180 fokon sütöttem 15 percig.
Míg sült, előkészítettem a krémet.
Mascarponés-túrós krém
Na, jó. Bevallom, az elején mascarponéról szó sem volt.
De annyira árgus szemekkel lettem figyelve, azok által, akik a túrót csak a pöttyös csomagolású darabárú formájában hajlandók fogyasztani (meg ha nem tudják, mi az), hogy széles mozdulatokkal lengettem a mascarpone dobozát, hogy lássa, mi lesz a töltelék.
Aztán valahogy egy kis túró is beleugrott.
40 dkg kg sovány túró (vagy kövér, én a Plus sovány túrót tettem bele)
kb. 15 dkg mascarpone
6 kanál vaníliás porcukor, vagy vaníliátlan cukor, plusz 1 zacskó vaníliás
1 citrom héja reszelve
25 dkg ribizli (nekem ennyi volt otthon)
A ribizli kivételével összekevertem a hozzávalókat .
A piskóta megsült közben.
Megporcukroztam egy tiszta konyharuhát, ráborítottam a piskótát és a sütőpapírt rajtahagyva nagy műgonddal felcsavartam a hosszabbik oldala mentén. Hagytam kihűlni, aztán mikor ez megtörtént, óvatosan kigöngyöltem és levettem róla a sütőpapírt.
Így, hogy a papírt bekentem-liszteztem, szépen levált a tésztáról.
A konyharuhát pedig azért cukroztam meg, mert ha nem teszem, akkor a felső rétege ráragadt volna . Legalábbis úgy szokott nekem csinálni. Így meg nem csinálta.
No. Ez megvolt.
Akkor a krémet óvatosan rákentem, rászórtam a ribizlit és felcsavartam.
Beraktam a hűtőbe, hogy kicsit dermedjen a krém.
Rögtön vágtam belőle két emberest, amit azonnal fel is faltunk.
Mindenki válassza ki, ami neki jobban tetszik .
De utána tényleg beraktam...
És mi volt??!! Kisvártatva hatott az orvosság, mert kiderült, hogy elvesztették a strandröplabda-bajnokságot, ezért volt a nagy gyász.
De a bánat aztán mégis elmúlt.
A süti meg elfogyott.
Csak jáccódtam egy kicsit. Azért a három kép. A harmadik már némi hűtőben való üdülés után készült, szebben lehetett vágni.
Erről beszélgetünk..