Tudjuk. Van az úgy, hogy az embernek nincs kedve semmi táplálékot előállítani. Vagy ötlete nincs, mivel tölthetné meg az éhes gyomrokat. Nekem legalábbis vannak ilyen időszakaim. Ilyenkor van az, hogy faggatom a többieket, mit ennének, akkor ők húzgálják a vállukat, esetleg azt mondják, valami könnyűt, különböző ötleteket dobok föl, megint húzgálják. Akkor békén hagyom őket és elvonulok, magamban méltatlankodva, hogy még erre sem képesek, hogy megmondják mit rabszolgázzak nekik össze a konyhában. Ugyanakkor egy csomó ötlet zsizseg a fejemben, húsok húznak el balról jobbra, köretek üldözik őket, saláták birkóznak egymással az elsőbbségért, teljes az összevisszaság a saját fejemben is.
Nem úgy most. Most kristálytisztán ragyogott, mi lesz az ebéd.
Van nálunk egy "sarki zöldséges". Hatalmas a választék, sok minden van, bár erősen ellenpontozza a választékot, hogy a legforgalmasabb út mentén van kitéve a portéka.  Most viszont nem volt lehetőségem  máshová menni. Ott láttam meg a fő irányvonalat, zöldség formájában.
Igaz, savanyúságnak ajánlották a parányi, zsenge csillagtököket, de én akkor már tudtam, hogy megtöltöm őket, méghozzá gombás hajdinával.
És azt is világosan láttam magam előtt, hogy a húsevő részleg sörös karajt kap hozzá.
Látok én ilyen dolgokat néha.


Zsenge csillagtök gombás hajdinával töltve

személyenként 2 apró, zsenge patisszon
20 dkg hajdina
20 dkg laska(vagy valamilyen)gomba, erdeivel biztos jobb lenne
1 közepes hagyma
1 gerezd fokhagyma
majoranna (nekem volt friss)
só
bors

Olyan tököt érdemes venni, aminek a külseje még nem keményedett meg, ez tapintásra érezhető. (A nagyot előfőzném egy kicsit, azt hiszem.)
Óvatosan kettévágtam a kis tököket, és mindkét felüket óvatosan kivájtam , úgy hogy egészen vékony legyen a faluk.
A hagymát egészen apróra vágtam, olajon a fokhagymával megfuttattam és a szintén apróra vágott gombát beletettem, sóztam, borsoztam. Fedő alatt kicsit megpároltam, aztán a fedőt levéve elpárologtattam a levét.
Közben a hajdinát vastag aljú lábasban enyhén megpirítottam, felöntöttem forró vízzel sóztam, és puhulásig főztem. Miután elkészült, összekevertem a gombával, alaposan megmajorannáztam és beletöltöttem a tökökbe. Töltögetés előtt érdemes kóstolni .
A fűszert nem kell sajnálni, mert jellegtelen lesz az íze. Nem akartam bele semmi másfélét tenni, de biztosan jó kakukkfűvel, oregánóval is.
A töltelékből maradt, azt vajjal kikent felfújtas tálkába tettem, a tetejére sajt került.
A többi köretnek szánt dologgal (cékla, sárgarépa, krumpli, szintén fűszerezve, sózva, olajban forgatva) betettem a sütőbe, 200 fokra, kicsit megspriccelve a tököcskék külsejét olajjal. Addig sütöttem, míg kissé meg nem pirultak, hamarabb elkészült, mint a többi zöldség.
























Sörös karaj

Személyenként 3 szelet rövidkaraj
mustár
só
bors
1/2 l sör
olaj

A karajszeleteket gyengén kiklopfoltam, megkentem mustárral, borsoztam és fóliával letakarva a hűtőben éjszakázott.
Aztán másnap jó nagy serpenyőben olajat hevítettem, annyit, hogy ellepje a szeleteket és
a forró olajban kicsit hagytam pirulni a húst, úgy 2-3 percig, amíg már kicsit színt kap. Akkor aláöntöttem egy decinyi sört. Fedő került rá, félig . A lének el kell lepnie a húst. Mikor a sör elpárolgott  megfordítottam  és a másik felét is is pirosra sütöttem, ennél a műveletnél sóztam .
Gondolom lehet a pácolásnál is, de így nem lett kemény a hús, ami néhányszor már előfordult.
A fedődolgot kéretik komolyan venni, különben miután leápoltuk égett sebeinket, konyhatakarításnál szidhatjuk az édesanyját annak, aki a receptet kitalálta. A forró olaj és a folyadék találkozása ugyanis őrületes spricceléssel jár, mint tudjuk.