A madeirai gasztronómia megérne egy kicsit bővebb kitérőt, de most inkább csak a címszereplőről ejtenék szót. Ez egy korongszerű kenyér, nyílt vaslapon sütik. Lehet kérni bele fokhagymás-petrezselymes vajat, van húsos szalonnával és kolbásszal töltött változata is, ez esetben rúdszerűen összegöngyölik.
Nekünk a vajas ízlett legjobban, aki arra jár, ne hagyja ki.
Sok helyen árulják, utcai standokon, piacon, étteremben kérés nélkül hozzák előételként.
Pékvonalon amúgy is erősek, nagyon finom a kenyerük, péksüteményük és igen sokféle.
A bolo do caco eredetileg édesburgonyával készült, mivel ezt a fajta zöldséget előszeretettel használták. Az általunk kóstolt változatnál nem igazán tudtam eldönteni, van-e benne, de állagra nem sima, lisztből készült tésztának tűnt.
Én eredeti recept alapján próbáltam megsütni, vettem egy ottani szakácskönyvet.
Kő-vagy agyagedényem nincs, amit a recept ajánl, jobb híján vastagtalpú serpenyőben sütöttem, szárazon. Ízre, állagra szinte ugyanolyan lett, külalakon kell még csiszolni, hogy szép barnás legyen.

Bolo do caco

45 dkg kenyérliszt
2 dkg élesztő (kovászt ír a recept, nekem nem volt)
5 dkg sült édesburgonya
ízlés szerint só, nálam ez 1 csapott ek. volt
víz

Kovász híján 2 nagy kanál lisztbe belekevertem a kevés langyos vízben feloldott élesztőt és félretettem 20 percre. Ezidő alatt szépen elkezdett dolgozni az élesztő, megnőtt a tészta térfogata. Hozzátettem a többi liszthez, és langyos vizet hozzáadva elkezdtem összedolgozni. A recept szerint annyi víz kell hozzá, hogy "krémes" legyen a tészta, de a kézre már ne ragadjon. Az én pásztói kenyérlisztemhez kb. 2 dl-t használtam el. Ekkor kerül hozzá az édesburgonya, amit egy előző ebéd alkalmával sütőben sütöttem meg és ebből vettem el 5 dkg-ot. Dagasztóval alaposan kidolgoztam és 1 órát kelt letakarva.
Akkor 6 felé osztva megformáztam és még 1/2 órát kelesztettem.
A serpenyőt jól felforrósítottam és mind a két oldalukat addig sütöttem, amíg mertem, ez olyan 4-5 perc lehetett oladalanként.
5 dkg vajba beletörtem 3 gerezd fokhagymát és kettévágva megkentem a kenyérkéket.
Petrezselymem nem volt, de kakukkfüves változata is finom.

Ez pedig itt az igazi, ahogyan ott készítik. Érdekes, hogy a képen látható fickó állandóan mosolygott, a róla készült három fénykép mégis pont ilyan arccal kapta el.

Ez pedig a magyar virtus, frissítő úszás szilveszter másnapján az óceánban.