Ha valaki nekem egyszer azt mondja, lelkesedni fogok bármilyen fehércsokis dologért, biztosan kétkedve csóváltam volna a fejem.
És akkor tessék.
Persze ehhez kell az is, hogy az ember lánya el akarjon valakit kápráztatni. Már a családon kívül, akik természetesnek találják, hogy az étel az úgy lesz, mondhatni magától.
Meg az is kell hozzá, hogy tökéletesen ihlet nélkül paszírozgassam az agyam. Azt, hogy epres lesz, tudtam.
Másik szempont az volt, hogy előre lehessen dolgozni és az adott pillanatban csak összeállítani kelljen valami igen jót, már lehetőség szerint.
Az csak véletlen volt, hogy a Lidlbe bementünk, mert a benzinkút mellett van. Mellesleg olyan saját tankolómesterem van, hogy csak na, irtó büszke szakszerűséggel slagolja befelé a cuccot, jó lenne, ha a kasszánál is saját zsebéből, de az még nem megy.
A Lidlbe két, esetleg három dolog miatt megyek.
A poharas tejszín, a csokik, meg a sütőpapír. Ja és elég jó magos zsömlék, kenyerek is szoktak lenni.
Első kettőt begyűjtöttük, vettünk nagy tábla csokikat, egy fehéret is, mert Hős szereti.
Szerintem az nem csoki, mint ahogy nem is az, és nekem rettenet édes.
De mégis ebből lett a desszert, véletlenül.


Eper  kakukkfüves-fehércsokis habbal
(4 adag)

3 tojás
3-4 ágacska citromos kakukkfű
10 dkg fehércsoki
~ 1 tk citromlé
1 pohár (2 dl) tejszín

1/2 kg eper

Először sabayont akartam, mert múltkor nagyon jó volt, de valami nagyon közbejött, elvesztettem menet közben a fonalat.
A tojásokat a kakukkfűvel gőz fölött habverővel addig vertem, míg besűrűsödött az egész. Akkor eszembe jutott, hiszen ebből nem lesz sabayon. Kidobtam belőle a kakukkfüvet, és elgondolkodtam, hogy mit is csinálok tulajdonképpen? Eszembe jutott a fehércsoki, ki tudja, miért?
Addigra már annyira bánatos voltam, hogy 10 dekát a meleg tojáskrémbe dobtam és elkevergettem olvadásig. De nagyon édes lett. Úgy gondoltam, most már mindegy, majd eszünk bolti kekszet és belecsavartam kb. 1/2 citrom levét. Kóstolás. Hmm, enyhe citromos háttéríz és jó, egész jó. Viszont folyik. Hűtőbe vele, ne is lássam.
Mivel másnapra mégis kellett valami, nekiálltam égetett tésztát csinálni, az eláll addig, csak tölteni kell.
Reggel azért megnéztem a csokis cuccot.  Kellemesen besűrűsödött, a citromos ízt külön nem lehetett kiérezni, és nagyon, de nagyon finom lett.
Felvertem egy doboz tejszínt, összeforgattam a krémmel, egyszer élünk.
Egy baja volt, kevésnek bizonyult.
Nagyobb adaghoz szerintem elég lesz legközelebb 4 tojás és a többi dolog megduplázása.
Azt az enyhén öntudatlan állapotot akár mellőzni is lehet, amiben készítettem.