Méghozzá vad, abból is a karaj. A legegyszerűbb megoldást választottam, nagyon lassú tűzön, sütőben sült. Szerintem nem is jutott volna eszembe, hogy valamikor csináltam ilyet, ha Lorien nem írja be azt a jó kis konfitált dolgot, így viszont találtam a képek közt egy lecsókrémeset is. Szintén vadmalackarajból, hiába, akinek csak úgy hordják a vadmalackarajt, az megteheti.
És azt is felfedeztem (már megint, jé, micsoda meglepetés), hogy rengeteg dolog van, ami lefotózva vár a sorsára, tehát, mindannyiunk közös örömére mostantól egy darabig a receptekre szorítkozom, különben ott is maradnak.

Majorannás malackaraj

1 vadmalackaraj, csont nékül (vagy szelíd malac, vagy disznó, kinek mi van)
3 szál friss majoranna
só
bors
olaj
 

A húst bedörzsöltem sóval, borssal, 1 szál apróra vágott majorannával és felforrósított olajban körben megpirítottam, épphogy csak.
Aztán 90 fokon úgy 2 1/2 órát sült, további majoranna szálak társaságában. Jó lett, nem száradt ki, és még azért is nagyon jó ilyet csinálni, mert ugye nem kell vele semmit csinálni, miután bedobtuk a sütőbe.

Pecorinós polenta

7 dl víz
18 dkg kukoricadara, a finomabbikból
só
8 dkg pecorino

A vizet felforraltam, sóztam, utána jött a rabszolgamunka, addig küzdöttem a fakanállal, míg egészen sűrűre nem főtt. Akkor belekevertem a sajtot, olajozott vágólapra simítottam, olyan centi vastagra.
Ebből vágtam nagy karikákat, hogy legyen mit a malac mellé belapátolni.

Kakukkfüves rókagombamártás

20 dkg rókagomba
1 nagyobb hagyma finomra vágva
~1 1/2  dl száraz fehérbor
2 kis szál kakukkfű
olaj
só
bors
1 kk kukoricakeményítő
 

Kevés olajon, lassú tűzön megsütöttem a hagymát, beletettem a gombát, rádobtam a kakukkfüvet, sóztam, borsoztam és fedő alatt sütöttem pár percig. Felöntöttem a borral, puhulásig pároltam, a keményítőt kevés borban elkevertem és besűrítettem vele.

Persze ezzel még csak egyetlen családtag ebédje lett megoldva, de annyi baj legyen, hiszen nem azért élünk, hogy együnk, mint az közismert.
Viszont a ribizlit mindenki szereti.