Persze megkóstoltuk a snapszot, ha már az őshazájában jártunk. Nagyon kedves vendéglátóink voltak, akik az első reggel, mikor meglehetősen hidegre ébredtünk, erősen kínálgatták. De hát éhgyomorra?? Hát persze, tiszta gyümölcs az, jót tesz!!
Reggelire nem, de vacsora előtt, mikor már tudtuk, hogy nem autózunk, belekóstoltunk. Hát, színtiszta gyümölcs, afelől nincs kétségem. De hogy az alkoholfoka az egeket verdesi, az is biztos. Egy korty után úgy éreztem, folyékony tűz kering az ereimben, lángra lobbant a gyomrom és egyáltalán, a gyehenna tüzén égek. Köhögni nem mertünk, mert árgus szemekkel néztek, hogy hogy ízlik, és hát mégiscsak a magyar virtus, így csak üdvözülten, könnybelábadt szemmel mosolyogtunk és bólogattunk, hogy ajnye, de finom. Aztán amikor nem figyeltek már annyira, bedöntöttünk egy nagy pohár vizet és vadul légcseréltünk.

Az egyetlen igazi jó étel egy krumplileves volt, amit Rattenbergben ettem. Maga a város is különleges, főleg az óváros, tele üvegboltokkal, ahol minden második üzletben meg lehet bámulni, hogy fújnak üveget, vagy alakítják szúrólánggal, esetleg csiszolják, évszázados hagyománya van arrafelé az üvegmegmunkálásnak.
Beültünk egy olyan cukrászdába, a Hackerbe, ami 1772 óta működik ebben a házban. Persze akkor még, gondolom nem ebben a formában. Kellemes meglepetésként étterem részlege is volt. Itt sikerült magamhoz venni a levest. Miután kedvemre való dolog nemigen szokott lenni arrafelé az étlapon, marad amivel nagyon mellélőni nem lehet, a gőzgombóc, germknödl. Ezt viszont istenien csinálják szinte mindenhol, csak arra kell vigyáznom, hogy hozzá mondjam, hogy vaj nélkül, mert egyébiránt legalább 2 dl olvasztott vajat csurgatnak rá, amit én nagyon nem szeretek. A gombóc is finom volt, és a többiek által választott eledel is, úgyhogy érdemes ebédelni ott. És a zöldséges rétesük is egészen jó.

Gőzgombócot itthon is elég gyakran csinálok, most meg  a szilvalekvárfőzés  külön apropót adott az elkészítéséhez. Ráadásul a recept beírásának szándékával kezdtem írni már az előző darabot is...


Gőzgombóc mákkal, vagyis Germknödl mit Mohn

1/2 kg tönköly fehérliszt
2,5 dkg (fél kocka) élesztő
2 dl tej
5 dkg vaj
1 egész tojás
1 tojás sárgája
2 dkg cukor (1 ek.) + 1 kiskanálnyi
1 citrom lereszelt héja
csipet só
szilvalekvár
cukros darált mák

A langyos tejben  az 1 kk. cukorral felfuttatom az élesztőt.A lisztet átszitálom, beleteszem a többi hozzávalót, (lekvár, mák kivételével), beleöntöm a felhabosodott élesztőt és jól kidagasztom .Illetve a gép dagasztja.
Duplájára kelesztem, négyfelé osztom. A darabokat kinyújtom, nem túl vékonyra, teszek bele egy jó kanálnyi szilvalekvárt és alaposan összenyomkodom a széleket, gombócformára igazgatva. Fontos jól összedolgozni, mert kifolyhat a lekvár főzés közben.
Régebben több kis gömböt képeztem, de így negyedelve egy darabja pont egy adag, nem vacakolok a kisebb gombócolással. A szűrőbetét, amin gőzölöm úgyis pont akkora, hogy a kettő csak  szorongva fért el rajta.
Gombócolás ha megvan, felforralok egy akkora fazékban vizet, amiben elfér a zöldségpárolóm fejjel lefelé, ráccsal fölfelé, úgy hogy a rács ne érjen bele a vízbe. Ennek hiányában szűrőkanálban is el lehet készíteni, bár úgy talán tovább tart, mert nem lehet letakarni rendesen és kiszökik a gőz.
Ha már jól forr a víz ráteszem a rácsra a gömböt, letakarom fedővel és kb. 10 perc alatt készen van.
Az elkészült gombócokat meghintem mákkal.
Hármunknak ez egy étkezésnyi, de csak azért, mert egyesek képesek szemérmetlenül, pukkadásig kettő gombócot befalni, ráadásul olvasztott vajjal és még a kisebb étkűek gombócmaradványait is!!
Normális családnál négyen jóllaknak ennyiből.

Nagyon jól fagyasztható lekvárral való töltés után, ebben az esetben is ugyanez a főzési eljárás.
A mamám úgy csinálta régen, hogy lábosban olajat forrósított, arra rakta a gombócokat és így öntött mindig egy kis vizet alá. Így az alja megpirult, a gőztől pedig megfőtt a többi része. Így is finom, de macerás.

























Ezt a kép is Rattenbergben  készült, egy  langaléta fickó tologatta végig a főutcán a kutyát, nagyjából egyforma arcot vágtak, csak az eb kicsit barátságosabbat.



























( receptes papír aljára az van írva: Ildikó receptje, de a barátnőm erőteljesen tagadja, hogy az övé lenne...)