Ami miatt nagy nehezen, de mégis, hogy muszáj. Mert megint egy csomó dolgot felhalmoztam, pedig még az előző restanciák is a nyakamban lógnak.
Ezt pedig most még inkább muszáj, mert még van eper, meg aztán jövőre elfelejtem, pedig kár lenne.
Az volt, hogy múlik az idő.
És minden évben születésnap van, többek közt Hősé is.
Súlyos mákfüggőség esetén mi mással lehet örömet szerezni egy ilyesmiben szenvedő egyednek, mint hogy hozzájuttatjuk a napi betevő mákadaghoz? Persze jó, ha változatosságra tör az ember lánya, múltkor példál ennek jegyében avas mákból készült süti, bár mentségemre felhozhatom, ártatlan vagyok az ügyben.
Jól bevált kávédarálóm, amiben a mákot szoktam megdolgozni, feldobta a talpát. Így jöhetett szóba a darált mák. Az nem volt ráírva, hogy gyárilag romlott is.
Szorosan idetartozik, hogy a minap elmentem a verekedős műszaki áruházba, hogy majd darálót szerzek magamnak. A régi, ami igazán kidolgozta az idejét már biztos volt vagy 12 éves, a cukrot is abban daráltam, teljesen egyszerű, kisméretű szerkezet volt.
Na de most milyenek vannak?! Először nem is tudtam beazonosítani, boldogtalanul keringtem a kávéfőzők fertályán, abban a hiszemben, hogy a logika szerint arra kell lenniük a darálóknak is.
Volt ott minden, a kispárnás főzőtől kezdve a százezres csodáig. De olyan kis helyes, egyszerű daráló nem. Másmilyen sem, hittem ezt addig, míg meg nem láttam egy űrrobotszerű valami alatt a feliratot, hogy ő daráló. Sosem gondoltam volna. És még két másikféle mellette. Mindegyiknek vetekedett a mérete egy kisméretű betonmixerkocsiéval, kicsit hasonlítottak is hozzá. Az áruk is.
De amikor Hős dicsőítésére készült a torta, akkor jó darálómban volt még élet, nagyon rendesen csak akkor kezdett füstölni, mikor az utolsó adagnak is végére járt.
Mondtam is az ünnepeltnek, hogy ha fehér bikát nem is, kávédarálót áldoztam a tiszteletére a nagy napon. Örült.
A recept Lajos Maritól a Nők Lapjából, némi változtatással.
Mákos-joghurtos epertorta
26 cm-es kapcsos formában sült a mákos alap.
Itt nem tartottam magam az eredeti recepthez, abban 5 tojás és a liszt helyett zsemlemorzsa volt.
4 tojássárgája
5 dkg túró
6 dkg cukor
1 tk vaníliakivonat
kevés őrölt fahéj
Ezeket alaposan habosra kevertem géppel.
1 dl tej
5 ek rum került még bele
4 tojás fehérje
5 dkg cukor
A habot a cukorral keményre vertem. Ha botmixerrel verjük a habot, esetleg érdemes fontolóra venni, hogy végig tartsuk az edényt. Ellenkező esetben bepörög és máris lehet az előző nap kiglancolt elszívóról pucolászni a cukros habot.
Nagyon meg tudja alapozni az ünnepi hangulatot!
17 dkg darált mák
3 púpos ek. liszt
1 kezeletlen citrom héja
Ezeket is összekevertem, majd szépen beledolgoztam a tojásos krémbe, ezután pedig a cukros habot elegyítettem óvatosan, hogy ne törjön össze.
Mikor ez mind megvan, esetleg az odakészített Cointreauból is magunkhoz vettük egy erősítő kortyot, akkor belekotorjuk a masszát az alul kipapírozott formába és 180 fokon úgy húsz perc alatt meg is sül.
Ám ez az idő sem múlik tétlenül, nem ám, hanem például elő lehet szedni a Betadine-t és akkor mindjárt van mivel lefertőtleníteni bicajosugróbajnok összes térdeit-könyökét. Előtte még kaphatunk egy kisebb szívrohamot a kapuban, mert a csöngetésre boldogan kisietve egy dzsungelharcos áll a túloldalon, bevetésre elmaszkolt arccal, ámde két órácskája elment gyermekünk ruházatában. Na, mikor sikerül összepárosítani a dolgokat és kiderül, stimmel azért minden, akkor lehet fertőtleníteni, vad jajongás közepette.
Nem én jajongok, én csöndben kenek, mert ha nem lennék csöndben, akkor egészen csúnyákat mondanék.
Miért vonzódik ez a gyerek az extrém sportokhoz, miért??? Miért nem jó neki a sima bicajozás, miért kell még dombokról ugrálnia is??
Itt vagyok például én, szerény, csendes asszony. Én néma csendben esek le itthon, magányosan a függőágy alá, úgy hogy nem zavarok senkit, nem hozom rájuk a szívbajt, alatta heverve a vihogást is egészen visszafogottan művelem.
Tessék példát venni rólam! Már a könyököm sem olyan kék.
Nahát.
Viszont ha letudtuk a mellékes dolgokat, nincs mese, azért csak neki kell látni a torta tetejének is.
Epres joghurthab
kell hozzá
1/2 kg eper (ebből 15 szem félretéve egészben, díszítésnek) összeturmixolva
7 kis zselatinlap (a recept szerint 9 lap, v. 1 1/2 tasak)
4.5 dl (3 doboz ) natúr joghurt (receptben 5 dl)
20 dkg porcukor
5 dl tejszín
(Eredetileg még kell 8 ek. eperlikőr, vagy triple sec, ebben oldja fel a zselatint és a tejszínt habfixálóval veri fel.)
A zselatint beáztattam hideg vízbe 5 percre, közben felvertem a tejszínt, a joghurtba belekevertem a cukrot. Ebből vettem el kb. 1 1/2 dl-t, felforrósítottam és ebben oldottam fel a kinyomkodott zselatinlapokat. Nem nagyon szeretek erre a célra vizet használni, mert feleslegesen higítja a krémet.
A maradék joghurtba belekevertem a felvert tejszínt és hozzáadtam a feloldott zselatint.
Mikor ez kész volt eddigre a tortalap is kihűlt, kivettem a formából, azt kibéleltem folpackkal és erre tettem vissza a tésztát. A joghurtos krém felét ráöntöttem.
Ekkor jött a félretett eper. A szemek 3/4-ét kettévágtam és vágott oldalukkal kifelé a a süti szélére rakosgattam, a formának támogatva. Közben csak egészen kicsit szentségelve, amikor kipottyant némelyik a kezemből. Mikor ennek a végére jártam akkor ment rá a maradék krém, a tetejét is lefóliáztam és ment a hűtőbe 4 órára.
Akkor kiszedtem, és igyekeztem szalonképesen feldíszíteni. Ehhez a maradék epreket gondolomformán felvagdostam, még egy deci tejszínt felvertem és összetördöstem némi pisztáciát, nem sózottat persze.
És a drága forintokért vett tűzcsóvaszóró nem szórta a csóvát, úgyhogy kútba esett az eredeti szép elképzelésünk a fáklyás köszöntésről. Ellenben baromi büdösen égett a műanyagja, be szép is volt.
Nagyon finom , ennek egyenes következményeként nem is tartott sokáig.
És nem is olyan bonyolult.
Erről beszélgetünk..