Én ugyan még nem próbáltam, de újabb lázas tevékenykedést kiváltva megjelent a három órás zsemle, ami hasonló metódus alapján készül, a magyar gasztroszférába Mademoiselle csempészte be, holmi undokfiú nagyképűségén megmérgelődve.

Nálam viszont az abszolút favorit jelenleg az ötperces kenyér, aminek a receptje a New York Times oldalairól származik.

Volt jópár évvel ezelőtt a zacskóslángosmánia, szerintem a honi háziasszonyok minimum felének a hűtőjében abban az időszakban ott lapult a tészta. Ebből aztán tetszés szerint lehetett napokon keresztül friss lángost bűvészkedni az asztalra.

Aztán, mint minden újdonság, divathullám, ez is elcsitult .

Most pedig itt van az ötperces kenyér, ami persze a szokásos amerikánus tódítás, de azért irtó jól hangzik, meg kell hagyni.

A cím olvastán már el is szabadult a képzeletem, láttam magam szuperpékként, amint reggelire, iskolábamenet előtt behajítom a kis kenyérkéket a sütőbe és 5 perc múlva már ott is illatozik a gyermek előtt a friss pékárú. Ettől a gyermek harmatosan tekint rám búzavirág szemével, majd az iskolában (és hetedhétországban) híre megy, milyen csodálatos egy anya vagyok én.
Aha.
Ez egyébként teljesen így is van, kérdezzetek csak meg engem, de azért ez az ötperces kenyér, ugye, na, szóval túlzás ez egy kicsit.

De hogy a tárgyra térjünk. Úgy működik ez a dolog némileg, mint a dagasztás nélküli kenyér, mert dagasztva nincs ugyan, de nem is annyira kevéske az élesztő benne, bár ekkora lisztmennyiséghez soknak sem mondanám, és 1 adag tészta egyszeri elkészítésével több napra való uzsonnazsemlénk-kenyerünk nyersanyagának előkészítése meg van oldva. Összekeverni, kicsit keleszteni, aztán a szükséges mennyiséget formázni belőle, keleszteni, a megmaradt nyersanyag meg mehet a hűtőbe.

Innen szedegethetjük elő nap, mint nap a tésztát, és egy órányi kelesztés után lehet az aktuális napi adagot megsütni.

Azért az öt perc annyiban mindenképp helytálló, hogy az előkelesztett tészta valóban nem igényel hosszabb idejű munkálatokat. Kivenni a hűtőből, adagokra szedni, aztán berakni a sütőbe. Ennyi. Természetesen a kelesztési, sütési idő pluszban hozzájön, de addig sok mindent lehet csinálni, nem kell a tésztát dajkálni.
Nekem ez az ügymenet remekül megfelel, ha időm vagy kedvem nincs hozzá, a tészta (állítólag) két hétig készségesen elüldögél a hűtőszekrényben.

A legelső adag úgy készült, hogy bekevertem az alapanyagokat, ami elég lágy, ragacsos tésztát eredményezett, aztán kelesztettem 3 órát az egész mennyiséget. (Az eredeti recept 2, maximum 5 órát ír az első kelesztésre.  Nyilván a kelesztés helyén uralkodó hőmérséklet függvényében, de duplájára kelt tésztát ne várjon senki, enyhén megnő a térfogat és buborékos lesz.)
Kiszedtem 4 zsemlére valót, erősen lisztezett lapon kicsit összerendezgettem, hogy valamilyen formája legyen, a többi tészta pedig bekerült a hűtőbe, fóliával letakarva, hogy a teteje ne száradjon ki.
A négyadagnyi tésztát az előírás szerint 4o percig hagytam kelni. Állagát tekintve a DNK-hoz hasonlít  szóval eléggé lepényszerűen elterülve kelegetett a szilikonlapon. Fontos a bőkezű lisztezés, a kiszaggatott tésztadarabot amúgy is meg kell lisztben forgatni, mert ragad, de alá is kerüljön.

A sütőt 2o perccel a sütés kezdete előtt bekapcsoltam 23o fokra és beletettem a tepsit, amiben sütni szándékoztam. Mikor eljött a sütés ideje, egy sütőpapíron becsúsztattam a kis kenyérkéket a sütőbe, és egy kis lábasban forró vizet az aljára.

Kb. 18 perc alatt sültek meg a bucik. A végeredmény nagyon jó ízű, enyhén ropogós, sűrűbb állagú pékáru, ízében nekem abszolút a régi, igazi jóízű krumplis kenyeret idézi.

Legnagyobb dicséret az volt, hogy Hős, aki ócskaboltikenyérfan, jóízűen rakosgatta befelé, kisebbik pedig azt mondta, „jé, olyan jó, mint a bolti!” Gyöngyöt a…

Én teljesen függő lettem, mindenféle töltelék-egyebek nélkül csak úgy magában is odavagyok érte.

Ez az adag nálunk négy nap reggelijéhez és tízóraira volt elegendő.

Összességében 6 napot tartózkodott a hűtőben, így a két héthez nem tudok hozzászólni. Nekem nem tűnt fel különösebb állagváltozás nyers állapotában, ugyanolyan terülős, ragacsos volt a 6. napon is, megsülve a ritkább, nagyobb lukacsok helyett sűrűbben, de kisebb lyukak lettek a tésztában. Készült belenyomkodott pirított diódarabokkal és pirított napraforgóval. Ezekkel is egészen kiváló. Volt, hogy 3 órát keltek a kiszaggatott bucik és volt, hogy csak egyet. A különbség nem volt számottevő, kicsit lyukacsosabb lett a hosszabban kelt. 

Tepsi helyett sütöttem egyszer kőlapon, itt mutatkozott némi különbség, de nem annyi, hogy minden alkalommal szeretnék emiatt a dögnehéz kőlappal birkózni.

És mindenképp kísérletezni fogok a lisztek keverésével, teljes őrlésű és rozsos változatokkal is.

Kenyér formátumban is biztosan jó, ezt még nem próbáltam, de az Eszter-féle sütési móddal készíteném. Egyelőre maradok a buciknál, bevált elhordós formátumként.

5 perces kenyér

90 dkg finomliszt (kenyérliszt, ha pedig nincs, sima egyszerű, mindkettőből próbáltam)

1 1/2 ek. szárított élesztő (nálam az 1 dekás zacskóban pont ennyi volt)

1 1/4 ek.  só

7,5 dl langyos víz

A szárazanyagokat összekevertem, majd a vízzel összedolgoztam az egészet, egy fakanál segítségével. Száraz rész ne maradjon benne. Olyan jó combos nokedlitészta-állag lesz, amelyiknek a kiszaggatásánál a végefelé már szentségel az ember lánya.

Egyszer előmelegítés nélkül sütöttem, idő híján. Úgy is jó volt.