Pár éve K. ajánlotta a könyvet, meg is vettem hamarjában, mert általában eltaláljuk egymást ízlését. Most például Bachert olvassa a bíztatásomra és nagyon tetszik neki.

Érdekesen működik az agy, most hogy ezt leírtam, jöttem rá, hogy azért fűztem össze a két írót egy zsinórra, mert mind a kettő elég szomorú dolgokról ír, valami olyan finom érzékkel, hogy nem kell az embernek dagadtra bőgnie a fejét tőle, mégis benne van minden, ami kell.

A könyv írója Amerikában született, ír szülőktől. Kisgyerek még, mikor visszatelepülnek Írországba, ahol először rokonoknál laknak, majd hozzájutnak egy olyan lakáshoz, ami előtt az utcai wc van, ahová az egész utca jár a bilijét-vödrét kiüríteni...

Iszonyatos nyomorban élnek, az apa alkoholista, ha keres is valami pénzt, az a kocsmárosokat gazdagítja. Közben rakásra csinálja a gyerkekeket, akik közül ketten meg is halnak a rettenetes körülmények miatt. Ugyanakkor jó pillanataiban varázslatos történeteket mesél a gyerekeknek a mondabeli ír hősökről. A gyerekek ebben az ellentmondásos világban próbálnak életben maradni, egyszer a mese, aztán a szomorú valóság között hányódva, amiben az apa részegen hazaérkezve kiparancsolja a kicsi gyerekeket az ágyból, hogy ír hazafias nótákat énekeljenek és megígérteti velük, hogy vérüket adják Írországért, ha kell.

Az anya közben segélyért áll sorba, ennyi az összes jövedelmük és sokszor ennivalóra sem jut pénz. A gyerekek járnak szenet keresgélni az utcákon, hogy télen ne fagyjanak meg.Takarójuk sincsen,ócska kabátok alatt próbálnak melegedni.

Rettenetes dolgokon mennek keresztül, tényleg szinte elképzelhetetlen körülmények tengődnek.

Közben a II. világháborúban résztvevő Angliába mennek a férfiak közül sokan dolgozni, így Frank apja is. Abban reménykednek, hogy úgy, mint más családoknak, nekik is könnyebb lesz a soruk. Csakhogy míg más családok apái hazaküldik a pénzt, ők egy fontot nem látnak belőle, mert az apjuk az utolsó vasig elissza.

Az apa eltűnik, így a három gyerek és anyjuk életét tudjuk követni. Frank 14 éves korától dolgozik, 19 éves, mire annyi pénzt össze tud spórolni, hogy Amerikába vissza tud menni.

Annyira egyszerúen van leírva minden, mégis láttam magam előtt, miközben olvastam. Nagyon kell tudni írni ahhoz, hogy ilyen dolgokból ne valami hatásvadász izé legyen. Olvastam persze olyan könyveket is, amit végigbőgtem, bár kevésbé rémes dolgok voltak bennük, és azok is tetszettek, ha olyanok voltak. De ez valami külön kategória, mikor egyszerűen, szikáran, tényekre szorítkozva mond el valamit, közben mégis olvasható és elvarázsol. Mikor a borzalmak szinte természetesek, mert nincs más elérhető mód az életre, azon kívül, amiben élsz.

Ilyenkor azért elgondolkoztatja az embert az a fene nagy jólét, amiben él. Mégsem elég és mégsem elég jó soha semmi.