Hogy a végén kezdjem, múltkori töprenkedésem lassan talán eredményhez vezet. Lorien nagyon előzékeny volt, hogy kitette a szavazódobozt és engem is nagyon érdekelt a véleményetek. De végül kaptam leveleket, amikből kiderül, hogy ők így már nem szeretnének beszélgetni. Egy különösen kedves meglepetéslevelet is kaptam, ami szintén adott egy jókora lendületet.
De leginkább a saját feszengésem zavar.
Itt volt egy hosszabb rész, ahol ecseteltem, miért is vagyok ilyen megátalkodott, de végül kiszedtem, nincs kedvem szaporítani a szót.
Egyre erősebben hajlok játékdobozkám költöztetése felé.
Jelöltem szimpatikus, tisztességesek a szándékai, nem csak kalandot ígér, korlátozásmentességet viszont igen, jólöltözött, tiszta a körme és tetszetős a baráti köre.
Külön vicces, hogy ott kezdtem publikálatlan posztokkal, majd töröltem a blogot és átjöttem ide.
Még nem sikerült kideríteni, hogyan lehet időzíteni posztot, tartok a kezdeti bénázástól, vérzik a szívem a végre kedvem szerint kinéző itteni sablonom miatt.
De a hamubasültet már készítem.
Nagy nehezen ideje kipréselnem valami hasznosabbat is magamból.
Kezdhetném talán újévi fogadalmakkal.
Vagy inkább egy recepttel. A következő sütit eléggé messzi tájon kóstoltam, és sikerült a receptjét is megszereznem, ami némi változtatással bekerült a receptes könyvembe.
Eredetileg sütőporral készül, nincs benne narancsvirágvíz, víz van benne és nem tej, és a mennyiségeken is változtattam némiképp. Az eredeti neve "tulipe", és hogy jobban be kellene vagdosni, csak a végefelé jöttem rá.
Az olajban sütéstől eleve ódzkodom, de ez nagyon gyorsan megsül és nem kell hozzá sok olaj. Következő tesztnél a sütőben készül majd.
Mellesleg ennyi év után derült ki, milyen gasztronómiai tévedésben él Hős. Szerinte ugyanis a "házias koszt" fő jellemzője, hogy olajban sütik. Az már le sem merem írni, mi vitte erre a tévútra, de ha Salgótarján felé járok, viszek magammal valami ütlegelő eszközt, hogy megtorolhassam ezt a szégyent.
Miért is nem a Hufnágel Pistihez mentem inkább?!
Illatos szezámos fánkocska
2 csésze fehér tönkölyliszt
1 " félbarna " (ez nálam összesen ~40 dkg volt)
5 csapott ek. nádcukor
4 dkg puha vaj
2 tk. szezámmag
1 tojás
1 dl tej
1 dkg élesztő
1 ek. narancsvirágvíz
kenéshez:
1 tojás
maréknyi szezámmag
olaj a sütéshez
Fontos lépés, amikor az ember elhatározza, most aztán már tényleg fogyókúrázni kell, nincs mese. Ilyenkor jó ez a recept. Nem fogyókúrás, de az eredmény...
A további dekák és hogy pompásan lehet nosztalgiázni, miközben tologatja az ember befelé.
A tejben feloldottam az élesztőt, majd az összes többi alkotóelemmel puha, fényes tésztává gyúrtam. Liszttől függően esetleg lehet még bele egy kis tejet tenni, de nem szabad nagyon puhának lenni, emrt akkor nem formázható.
Aztán egy jó időre elfeledkeztem róla, konyharuha alatt kelt, szépen, duplájára.
Mikor ez megvolt, egyrészt többször eszembe jutott sok évvel ezelőtti baklövésem, meg a Hufnágel, másfelől meg egy hosszú hengerré gyúrtam az anyagot. Az állaga nagyon vicces a szezám miatt, csak szólok. A hengert akkorákra vágtam fel, hogy golflabdányi gömböket gyúrhassak belőle.
(Ezzel érzékeltetem rendkívüli szofisztikáltságom, hiszen írhatnék pingponglabdányit is, de az olyan hétköznapi. És eleget teszek a lokálpatriotizmusnak is, hiszen aki flancos golfklub közelében lakik, az legyen erre méltatlanul büszke.)
A gömböcöket letakartam konyharuhával és hagytam békén, míg újból legalább felényivel nagyobbra kelt mindahány.
Akkor jött a macerás rész, megkentem a felvert tojással, beleforgattam a szezámmagba. Majd kb. harmadáig bevagdostam keresztben. Ehhez nem árt egy nagyon éles kés, vagy penge, különben csak maszlancsolni lehet. Legközelebb a feléig meg nem állok, akkor szebben kinyílik.
Leegyszerűsíti a sütést, ha valakinek van fritőze, mióta a másodikat is kidobtam, ezeket a a kellemetlen (és házias műveleteket) wokban abszolválom. Ügyelni kell a hőfokra, ugyanis igen hamar megsül, ha ezt nem hisszük el, négercsókszerű képződmény a végeredmény.
A vagdosástól szépen kinyílik, gondolom innen a neve.
Illatos, könnyű fánkocska házias fáradozásunk eredménye.
Ottani módi szerint darálatlan, fahéjas cukorral ette, aki még nem szégyellte magát annyira mint én.
De anélkül is jó volt.
Erről beszélgetünk..