Az úgy volt, ahogy írtam, a Csehovról, meg az ő kertjéről, meg hogy minden másképp lett.
És amikor kiderült ez a minden másképp, elkezdtem vágyakozni valami más után.
 Hogy egyeseknek milyen jó kis passzolós blogneve van, nyilván mert több esze volt, mint nekem és nem két perc alatt döntötte el. Ha meg mégis, akkor sokkal frappánsabbul jár az agya.
Meg a blogruházatra is kezdtem irígykedni, hogy más miért olyan ügyes, hogy kedvére formálja, ha meg ő nem, akkor van valaki, aki ért hozzá, hiába a barátaim is csak úgy más tulajdonságokért vannak nekem, viszont ha már, valamelyik igazán kitanulhatná a sablonszerkesztést.
De ezek olyanok, hogy egyik se, sőt, még arra sem vették a fáradtságot, hogy ebbéli vágyam kitalálják, pedig senkinek sem mondtam.
De mi van, ha az embernek mégis van egy olyan blogosbarátnője, aki önként, dalolva  rózsaszínesít, ezt idetolja, azt meg oda, zokszó nélkül elvisel olyan hülyeségeket, hogy "jaj, a bordó sosem állt jól nekem", pedig nem is rám akarta adni. Angyali türelemmel rakosgat, lelkesen keres képet, mutatja, mit talált ki, ami tök jó, de persze én meg rakosgattatom máshová, belekontárkodom a munkájába, átszínezek, belerondítok. És miután jól agyonszekíroztam, nem küld el a fenébe, ha mégis más fejlécet szeretnék, hanem egyetértően helyesel, hogy "persze, ha olyat akarsz".

Ha nem lennének amúgy is elévülhetetlen érdemei, akkor most állítanék lovasszobrot neki, de mivel ez már megtörtént, akkor most felvirágozom.
Köszönöm szépen, Pirosom!
Ha nem vállalkozol rá, sosem lett volna átöltöztetve a blog.
És akinek végül a beleszerkeszthetős fejléc köszönhető és aki szintén nagy türelemmel viselte az amatőr elképzeléseim és elegánsan rázta gatyába az egészet. Megint Lánczi András segített, (pedig nyilván jobb dolga is lett volna) és nem csak a másfajta fejléc elkészítésében, hanem abban, hogy kertesből etetős legyek és mégis minden benne legyen, ami eddig volt. Azt mondta, hogy lehet és úgy is lett. Ez egy ilyen pasi. Csak úgy segít. És mindig. Zokszó nélkül és türelmesen.
Neki is nagyon köszönöm.
Meg a többieknek, akik segítettek a hurcolkodásban.