Ha nem reggelizek, olyan vagyok, mint egy molylepke, csak csapongok egyik faltól a másikig. A reggeli fontos, megmondta a nagymamám is. A barátnőmnek is az övé, de neki hiába, valamikor 11 óra körül képes valamit legyömni. Mindig azt mondja, hogy nem kíván sem péksütit, sem müzlit, semmit sem. Na jó, talán egy kis gyümölcs lecsúszna.


Feltalálója állítólag egy amerikai vendéglős, Steve  Kuhnau.
A 60-as évek tájékán készített először ilyet, mivel allergiája miatt nem ihatott tejtermék-féléket, így shaket sem, így hirtelen ötlet alapján különböző gyümölcsöket turmixolt össze.
Eredetileg narancslé, banán és eperlé volt az alap, összeturmixolva, jégkockákra zuttyantva.
Mostanra kicsit változott a dolog, belekerülhet friss-és fagyasztott gyümölcs, készülhet többféle alapanyagból, lehet benne méz, szójatej, különféle ízesítők, joghurt, lazán dobva az eredeti koncepciót.

Külföldön komoly smoothie-bárok vannak, hatalmas  választékkal, szupermarketek polcairól is leveheti készremixelve, aki arra vágyik.
Sőt, itthon is egyre több helyen látok ilyesmit, nem kell világgá menni, ha valaki meg akarná kóstolni.

De a legjobb jó, hogy otthon is könnyedén 5 perc alatt összedobható, remek turboindítás egy strapás napra. Ideális a rosttartalma miatt, és tele van vitaminnal, ásványi anyagokkal.
Aztán meg mindenki kedve szerint állíthatja össze, amit nem állhatunk, nem rakjuk bele.

Most viszont, hogy már tényleg van itthoni, igazi, illatos eper, ezért, meg azért is mert jó, az én smoothiem gerincét az eper képezte.
Nem kell hozzá más, mint fél kiló eper (kilónyival még jobb), 2 doboz joghurt, 2 kanál méz. Nagyon feldobja pár darab citromfűlevél is, tehát abból is dobtam bele és persze kell egy turmixgép, vagy egy botmixer.
Az egészet összemixeltem, nálunk reggel a jég elmaradt, de nekünk úgy is jó volt.

Lehet csak eper-narancslé kombóból, akár méz nélkül, de mi a hedonista vonalhoz tartozunk. Igazából akartam még egy kis tejszínt is belerakni, de erős vagyok nagyon, így az végül lemaradt.