A lekvárfőzéses szilvabonyodalmak miatt csak tologattam magam előtt, de múlt hét végén leszámoltam ezzel az adóssággal és előállítottam otthon egy egész kis mórseregletet, szigorúan ingbe öltöztetve.
Persze sokkal romantikusabb volt, amíg azt hittem, hogy hálóingben vannak, de sajnos a szikár igazság mindig kiderül.
De mire ez megtörtént, elkötelezett híve voltam.
Többféle változatban és sok helyen ettem, persze kizárólag tesztelési célból, amikor én nem, akkor kiskorú és az övéből kóstoltam.
Idáig messze a legjobbat egy lutzi vendéglőben tették elém, de mostantól fel kell kötniük az inget-gatyát.
A fellelt recepteket gondosan gyűjtögettem a pillanat elérkeztéig, akkor persze kiderült, hogy egyrészt korlátozott mennyiségű hozzávaló van itthon, másrészt meg az istennek sem tudom tartani magam a recepthez.
Mohr im hemd
7 dkg 70 % csoki
7 dkg puha vaj
4 tojás kettéválasztva
6 dkg cukor
1 marék pirított, felaprított mandula
1 kk vaníliakivonat
A csokit a vajjal felolvasztottam vízgőz fölött. Közben a tojások sárgáját habosra kevertem a fele cukorral. Igazából a cukrot nem mértem, másfél kanál ment a sárgájához, másfél a fehérjéhez.
Az olvadt vajas csokit összekevertem a cukros tojással, belelöttyintettem a vaníliakivonatot és a madulát is beleszórtam.
A fehérjét félig felvertem, akkor szép lassan kezdtem hozzáadni a cukrot. Tényleg akkor jó, ha felfordítva nem esik ki az edényből. Ezzel akkor büszkélkedjünk közönség előtt, ha már többször sikerült, mert elég hamar leronthatjuk a renoménkat. Meg utána nehéz begyűjteni a habot.
De ha minden jól sikerül, akkor a hab kellő állagú és szép óvatosan, több részletben hozzáadhatjuk a csokis masszához.
Én szilikonformában sütöttem, ennek hiányában nagyon alapos vajazása és porcukrozása ajánlatos a formáknak.
A sütőt 210 fokra előmelegítettem, közben nosztalgikus okokból Reát hallgattam és meleg vizet töltöttem egy akkora tepsibe, amibe belefért a forma.
Kb. 25 perc kellett a kis móroknak, hogy a vízfürdőben elérjék a kellő állagot.Közben letakartam fóliával, mert nagyon sült a teteje.
Amíg a sütőben tartózkodott, a csokiszószt is meg tudtam főzni hozzá.
10 dkg 60 % csoki
1 dl tej
1 dl tejszín
3-4 dkg vaj
1 kupaknyi 60% rum
Ugyanúgy gőz fölött megolvasztottam a csokit, majd az összes hozzávalót hozzáöntve, szintén a gőz fölött összefőztem.
Ezzel a szósszal öltöztettem fel szegény kis pucér mórokat, meg tejszínhabot és áfonyát tettem még a tányérra.
Én egészen odavoltam, hogy ez ennyire egyszerű és ilyen pazar, Sarj szintén lelkes volt. Hős is evett egyet, majd két nap múlva bevallotta, hogy ő különben sem szereti az étcsokit annyira.
Ilyenkor eszembe jut egy közmondás, meg különben sem volt olyan durván csokis íze, mint amilyeneket időnként elkövetek, hát mindegy is.
Erről beszélgetünk..