vendégváró falatok
A recept szerint klasszikus francia sütemény, a nevét a bicikliversenyről kapta, amelyet a XIX. sz.végén Párizs és Brest között tartottak. A recept szerint a formája biciklikerékre emlékeztet, innen a név: mini Párizs-Brest fánk.
Az én sütim kicsit más, ezért nem hagytam meg az eredeti nevet, de tészta ugyanaz.
Kivis-karamellás minifánk
Hozzávalók
Tészta
6 dkg liszt
6 dkg vaj
2 kissé felvert tojás
1,25 dl víz
A vajat a vízzel kis lángon keverjük felolvadásig, majd felforraljuk.
A tűzről levéve beleöntjük a lisztet, összedolgozzuk.A tűzre visszatéve
szorgosan keverjük, míg össze nem áll.
Megvárjuk, míg kihül, robotgéppel jól megkeverjük, majd kicsi adagonként
elkezdjük hozzáadni a tojást. Recept 3 kiskanálnyit ír egyszerre, nem
méregettem ennyire, de kevéskéket adtam hozzá .
A habverő feltétet (vagymit) használtam végig.
Minden tojásadag után hagytam jó sokáig keverődni. Mire az összes tojás
belekerült, sima, fényes, krémszerű massza lett.
Mielőtt a keverős procedúrának nekikezdtem, bekapcsoltam a sütőt 190 fokra.
A tésztát belecsömöszöltem habzsákba, (na, az milyen randa munka, azt elmosni)
a végére a nagyobbfajta csillagcsövet tettem. Sütőlapra kb. 3 centis köröket
nyomtam. 10 percig kell sütni 190 fokon, utána visszavenni 180-ra.
Recept szerint 15-20 percig kell sütni, nekem kellett a 20, mire szépen megbarnult.
2 nagy tepsinyi fánkocska lett belőle.
Sütés után megszurkodtam oldalát, hogy ne puhuljon meg a benne lévő gőztől,
és rácson hűlt ki.
Most jön a
Krém
3,15 dl tej
2 ek. kristálycukor
3 tojássárgája
2 ek. kukoricakeményítő
1 rúd vanília kikaparva
és a héja
Keményítőt, tojássárgáját, cukrot összekavarásztam, apránként hozzáadtam
a tejet és kevergetve felforraltam, míg sűrű nem lett. Kipecáztam vaníliát, ment hűlni.
Legközelebb dupla adagot csinálok, simán fért volna a krémből annyi is
a fenti adag fánkba.
(A recept eredetileg nem így van, ha valakit érdekel, szívesen leírom.)
Most jön a lényeg, a veszélyes
Karamell, amibe a fánkocskák kalapját megmártjuk
25 dkg kristálycukor
1,25 dl víz
Melegítés közben kevergetve feloldjuk a cukrot a vízben, felforraljuk
és keverés nélkül hagyjuk forrni 10 percig.
A recept szerint.
Nálam legalább 15-ig forrt, ha nem tovább, mire szép aranysárga színe kezdett
lenni. Idáig ha karamelles valamit kellett csinálni, inkább kikerültem azt a részét,
mert gyorsan barnult, vagy csomós lett, vagy más baja volt. Karácsonyi mézes-
kalács házikóhoz jó volt az is, de itt fontos része a sütinek a szép és jó karamell.
Ebben a formában, mármint, hogy vízzel van kiforralva, tökéletes, de arra kell vigyázni,
hogy mikor mézszínű, levedd a tűzről, mert a cukor magas hőmérséklete miatt a tűzről
való levétel után is dolgozik még az anyag és túlpirulhat, akkor meg keserű lesz.
Mikor szép színe lett, levettem és egy forró vízfürdőbe tettem, hogy ne dermedjen hamar.
Most jön a kényes művelet.
Fánkocskákat óvatosan kettévágjuk és a tetejüket megmártjuk a karamellben.
(Ehhez a dologhoz szerezz be Irixet (patikában hiánycikk), jó ha van otthon családtag, aki
szükség esetén patikába szalad (ahol nincs Irix), esetleg kihívja a mentőket, hogy
súlyos égési sérüléseid gyorsan ellássák.
Abban az esetben, ha ügyesebb vagy nálam, amit készséggel elhiszek, ezek
az opciók elhagyhatók. Én karácsonykor mártottam meg ujjam legutóbb a forró
cukormasszába. Na meg most.
Iszonytatóan fáj.
Úgyhogy óvatosan.
Arra a kezedre, amiben nem a mártogatós célszerszámot (nálam spékelőtű) tartod,
nyugodtan húzz egy cérnakesztyűt és már le is vagy védve.)
Ennyi cukorból rengeteg karamell lett, én még csináltam kőlapra csurgatva
mindenféle formákat belőle, díszítésnek.
Amint ezen a kényes műveleten túl voltam (meg a sokkon) meghámoztam 2 kivit,felkarikáztam,sütiformával akkorára vágtam, mint a fánkok. A süti alsó részébe kanalaztam némi krémet, rá a kivikarika került, megint egy kanálka krém és úgy került rá a teteje.
Könnyű volt, a kivi savanykás íze jól ment a vaníliakrém édességéhez és a tetején a
nagyon veszélyes karamell pompásan édes és ropogós volt.
a Nélkülözhetetlen vendégváró falatok c. könyv alapján
Erről beszélgetünk..