Az úgy volt, hogy tavaly nyáron Olaszországban a Garda tónál is jártunk. És olyan, de olyan finom dolgot ettünk ott, hogy szerettem volna megcsinálni, de támpontom nemigen akadt.Már ugye azon kívül, hogy milyen nagyon jó volt, valószínűleg kelttésztából készült, illatos-vaníliás volt, szép sárga és a gyanú is ott volt, hogy valami alkohollal lehetett lelocskolva.
Arra emlékeztem, hogy valami rose torta, vagy valami ilyesmi volt a neve. Olasztudásom megállapodik az udvariasságnál, tehát eltanácstalanodtam jelentősen .Akkor szegény Mammát támadtam meg, aki a sok dolga között utánanézett, de én egy olyan ronda vagyok, hogy az általa talált, bár nagyon izgalmasnak tűnő rózsapasztás sütire csak hümmögéltem, hogy az nem olyan.
Aztán rákerestem a neten, lesz, ami lesz. És íme, csak úgy dőltek a különböző rosa torték, torta delle rosék,torta di rosék és ilyesmik.
Pillanatnyilag eltántorított, hogy rögtön az első receptnél morbid vajjal :))) (burro morbido) találtam szemközt magam, de sebaj, buzgón próbáltam értelmezni a hozzávalókat. Némi nehézségek áthidalása (mondtam már hogy nem tudok olaszul?) után arra jutottam, hogy mégiscsak kibogoztam valahogy, miről lehet szó, majd boldog sóhajjal hátrahanyatlottam, hogy íme, probléma megfejtve. A sütést meg tologattam elfelé.
Így sem voltam benne biztos, hogy ilyet ettünk, mert alkoholról szó nem esett, de  majd kipróbálom, s jól meglátom. Az mindenesetre kiderült, hogy valami helyi hagyományos cuccól van szó.
Aztán az események olyan fordulatot vettek, hogy egy sós változatát próbáltam ki, amit azóta sem találok a neten, hogy összevissza vagdosva a szöveget, kinyomtattam. Az is fázisokban volt fotózva, ha valaki esetleg belebotlik, belinkelem.
Nem garantálom, hogy pont ugyanolyan, tekintve azt a kis dolgot, ugye a körülményeket tekintve, hogy ilyen legényesen vágtam bele a dologba.
Lényeg, ami lényeg, itt látható, kedves nagyérdemű, a végeredmény.

Rózsatorta sonkával, sajttal





















kovászhoz

14 dkg liszt
2.5 dkg élesztő (egy fél)
80 gr víz


Ezeket összekutyuljuk, meleg helyen duplájára kelesztjük.


többi hozzávaló

40 dkg liszt
3 ek. parmezán, vagy pecorino, én előbbit használtam
1 tojás
150 gr tej
10 dkg puha vaj
1 tk. só  (rakhatsz kevesebbet is)

töltelék
15 dkg feketeerdő sonka
15 dkg pizza mozzarella, vagy másmilyen sajt

Én nem sokat vacakoltam, összeöntöttem az egészet, beletettem a kovászt és jól átdagasztottam géppel.
Aztán el kellett mennem, úgyhogy a hűvös pincébe raktam, nehogy túlkeljen, és mire egy óra múlva hazaértem, szépen megkelt.
Akkor kinyújtottam kb. félcenti vastagra és téglalap alakúra. Ill. nyújtottam volna, ha tudnék szép téglalapot, de helyette ilyen lett.



















Utána megraktam a sonkaszeletekkel és a sajttal.



















Utána feltekertem, mint a beiglit.















Utána kb 8 centis darabokra vágtam.

















Utána az egyik végét összecsippentettem, hogy ne folyjon ki a sajt.




















Utána beletettem egy edénybe, amit kivajaztam, oldalára tökmagot szórtam, alját kiszttel hintettem.






















Még fél órát kelt, közben bekapcsoltam a sütőt 180 fokra és fél óra alatt megsült.


Legközelebb duhajabb mód sajtozok, esetleg akár füstölttel, vagy más ízűvel, biztos, hogy zöldfűszer, pl, bazsalikom, vagy oreganó lesz benne és vékonyabbra nyújtom a tésztát, és kisebb átmérőjű rúdat csinálok, szebb lenne sok kisebb rózsaforma egymás mellett.
Aki nem akar flikkflakkozni, szerintem simán futassa fel az élesztőt egy csöpp cukorral a vízben és a teljes mennyiségű liszttel dagassza be.

Egyébiránt jó szívvel ajánlom, hagymás-bazsalikomos paradicsomsalátával, barna sörrel egészen kiváló vacsora volt. Mindenkinek egy tekercs jutott és bőségesen elég volt.

Hamarosan jön az édes rózsatorta, arra is találtam többféle receptet, még nem tudom, melyik lesz a nyerő.