Hát nem, ez most nem egy ennivaló.
Annál sokkal-sokkal többről van szó. Valaki szólt valamikor, hogy nézzek be oda, mert érdemes.
És tényleg. Jó látni, hogy van ilyen.
 

Hogy van egy tehetséges, helyes fiatal  lány, aki életcéljának tekinti, hogy olyan állatokat fogadjon be, akik már senkinek nem kellenek. Teszi ezt saját erejéből, sok munkával, szeretettel.
Eredetileg lómenhelynek indult, és persze most is az, de épp a napokban a meglévő  tíz befogadott eb mellé egy tizenegyediket is magához vett, pedig megfogadta, hogy nem és nem, többet semmiképp.

Igazán tiszteletre méltó és kicsit sem könnyű dolog, amit csinál.

Nézzetek be Várkonyi Andihoz a Zakuszka-tanya honlapjára és akinek módja van  rá, hogy valamilyen módon támogassa, ne habozzon.

Ezen kívül ajánlom figyelmetekbe a képeit, grafikáit, fantasztikusan tehetséges.
Az alkotások megvásárolhatók.
Csak úgy mondom, közeledik a karácsony.

"A tegnap esti szerelés után a ma reggel zuhogó esőben folyó nyúlvadászattal telt. A nyúl remekül szórakozott, ahogy egy méretes merítőhálóval üldöztem (volna, ha nem bújt volna mindig el az ólak alá), végülis lepketarka a drága, csak ezúttal az illanva lebbenő lepke-lepkeháló kombináció helyett a röhögve guruló dagadt nyúl-merítőháló változatot adtuk elő. Az állat tényleg pofátlan volt, félpercenként előjött vidám fülbillegtetéssel, és megkérdezte, hogy biztos akarok-e még fogócskázni, mert ez esetben szíves-örömest előugrál még egyszer, de már piszkosul átáztam, és meg fogok fázni. Ebben igaza volt, meg abban is, hogy nem tudom megfogni, hogy patronálná féltucatnyi agár a világ legnagyobb és legjobban lebetonozott repülőgép-leszállópályáján…"

(kép és idézet a Zakuszka-tanya honlapjáról)