Amikor Lorien kiírta a gasztrojáték legújabb fordulóját, meglehetősen tanácstalan lettem, mitagadás.
Nem vagyok nagyon tudományos főzésileg, inkább csak úgy jönnek a dolgok, olyan meg egészen biztos nem volt, hogy úgy ugrottam neki, hogy na most komplementer ízeket fogok én itt összerakni!! Pedig lássuk be, a jó ételek zöme ezen az ízhatáson keresztül fogja meg az embert. Úgyhogy minél többet gondolkodtam, annál inkább tetszett a dolog, pedig az első szó az volt, ami kicsúszott a számon, mikor fondorlatos bloggertársunk kiírását elolvastam , hogy tejóég!!!...
Dehát jó ez, mondá az úr (jelen esetben Lorien) és tényleg jó, mert egyrészt kicsit gondolkodásra késztet, másrészt meg biztos voltam benne, hogy fenejó dolgokból fogok csemegézni a forduló pályaművei közül. (És valóban, mert amiket idáig láttam a szorgalmatosabbjától, egytől-egyig izgalmasak!)
Lorien által említett Ínyesmester nekem is kedves könyvem, de én bizony nem találtam meg benne a citált részt, úgyhogy jól úgymaradtam. Ötlet nélkül.

Közelmúltban jártunk valahol, ahol a legkisebb a családból megkóstolta az egrest. És ízlett neki. Ennyi éven át nem volt hajlandó rákapni, de most!! Hogy itt a mi környékünkön egyáltalán nem lehet kapni, rögvest rájött, hogy neki ez mennyire kedves egy gyümölcs, s folyamatosan szítta vérünket, hogy egrest neki, de hamar!! Na de nincs, hát nincs.

Aztán mégis kaptam, halleluja, kerek kilónyit!!
Ebből megevett 10 dekát, ha. Mer' aaanyira kívánta. Amíg nem volt...
Kb. ugyanannyit én is megettem.A többi meg ott feküdt bánatosan.
Aztán hazajött az Én Hősöm, s csak úgy odavetette, hogy az ő szülőanyja micsoda isteni levest csinált egresből, mikor ő még apródad volt.
Micsoda???!!! Egresleves???!! Brrrr... Nem lehet az jó!!!
De hogy én ne tudjak olyan , mint anyája??!!
Na, olyan nincs.
Üstöllést belevetettem magam az irodalomba, de egyik sem tetszett igazán, így aztán végül ilyen lett az én

Tejszínes egreslevesem

1/2 kg egres (köszméte, piszke)
8 ek.vaníliás porcukor (lehet, hogy neked nem elég, tegyél bele többet)
1/4 kk. fahéj
2 dl tejszín
1/2 pohár tejföl
víz

Az egres aljáról lecsipkedtem azokat a kis szőrös bigyókat és feltettem a cukorral annyi hideg vízbe,  amennyi ellepte és addig főztem, míg a szemek kinyíltak.
Botmixerrel összetumixoltam (lehet szitán is áttörni rögtön, türelmesebb versenyzőknek) és utána átnyomtam egy nagyobb típusú, finomlyukú szűrőn, hogy a magok se menjenek bele.
Aztán valami dolgom lett, kihűlt a lé, mire hozzájutottam, ezért nemes egyszerűséggel beleöntöttem a tejszínt, a tejfölt és a már egyszer emlegetett jó kis keverőmmel elegyítettem. Fahéjat beletettem, megkóstoltam és úgy ítéltem meg, hogy ezzel már nem kell semmit csinálni, hogy jó legyen.

Édes is, savanykás is, a tejszíntől kicsit simulósabb, a tejföltől meg nem annyira, fahéj csak finoman a háttérben muzsikál, jól kiegészítik egymást az ízek, szóval tényleg jó az egresleves...
Egyszerűen nagyszerű.



















Á, még nincs itt a vége, nem reménykedj.
A nagy jajongás elmúltával, hogy mit is csináljak a jeles alkalomra, annyira beindultam, hogy aztán kénytelen voltam befékezni, de ezt még muszáj ráadásként, az egyszerű-de-nagyszerű után idetenni.

Zöldségek, amiket a csilis puffancsba tettem, édes-savanyún, később is lesznek.
De meggy és málna nincs egész nyáron és ezek képezik a lelkét a következő süteménynek.
(Tudjátok, jóanya akarok lenni, süteményt meg kell sütnöm, hogy az lehessek.)

Amikor olvastam a meggy-csoki példát Loriennél, rögtön kedvenc édességem, a konyakmeggy jutott eszembe. Mostmár annyira nem kedvenc, mert nem ízlik, ahogyan mostanában készül, de a meggy-csoki párosítás, na, az igen!! Az ízkombináció a javából!

A neten nézelődve kaptam az ötletet, de végül szokás szerint átalakítottam az eredeti receptet.
Annyira szép neveket találtam ki neki (meggyes menyország, meggyes kárhozat, meggyes álom, csokimeggy csábítás), de nem akarom nagyon elvetni a súlykot, így legyen egyszerűen csak

Meggyes roló

a tésztához

4 tojás
15 dkg cukor
5 dkg jó minőségű kakópor

Tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét habbá vertem, a sárgáját kikevertem alaposan a cukorral, majd beleszitáltam a kakóport és ezzel is alaposan kikevertem.
Habot apránként, óvatosan beleadagoltam, minden adaggal elkevergetve a masszát.

Nagy tepsibe sütőpapírt tettem (gyávamód vajazva, lisztezve) , beleegyengettem a tésztát , 180 fokon 18 perc alatt sült meg.

A recept felhívja a figyelmet, hogy várjuk meg, míg kihül, de meggyőződésem, hogy úgy nem lehet rendesen felcsavarni, úgyhogy némi hezitálás után kakaóporral hintett asztalkendőre tettem a tetejével lefelé és felcsavartam a hosszabb oldala mentén. Kicsit így is megrepedezett, mert már hűlőfélben volt, úgyhogy nem is értem, miért kell hűlésre várni.
Feltekerve várta a sorát.

krémhez

40 dkg mascarpone
10 dkg jó minőségű fekete csoki (ezesetben a Plus saját márkája, 75 % kakaóval)
cukor ízlés szerint , én olyan 5 kanálnyit tettem bele, a vaníliásból

A mascarponét alaposan kikevertem a cukorral, majd kétfelé vettem.
A csokit gőz fölött felolvasztottam és hozzáadtam a fele mascarponéhoz, ez lett a sötét krém, a másik a simán kikevert.

meggyes töltelékhez

~ 20 dkg meggy
3 kanál meggylikőr (én a rumtopfból csentem)
3 kanál cukor

Kimagozott meggyre rászórtam a cukrot, meglocsoltam a likőrrel, hagytam állni, aztán kicsit átforraltam , hogy a cukor beleolvadjon a likőrbe, kicsit sűrűsödjön, majd a meggyet kiszedtem belőle.
Szerintem aki nem akar ezzel pancsolni, nyugodtan tegye bele főzöcske nélkül, csak elég ideig kell hagyni állni, hogy likőr átitassa a meggyet.

Na, mikor mindez készen volt (leírni hosszabbnak tűnik, mint megcsinálni), óvatosan kigöngyöltem a tésztát, aztán elgondolkoztam, hogy lehet ezt vágni, ha mindent beletöltök? Sehogy. Arra jutottam, hogy felvágom 5 centis darabokra  és egyenként töltöm meg, úgy sokkal szebb lesz.
(Egyébként voltak kétségeim, krémet illetően, hogy nagyon folyós így, de szerencsére ezek nem igazolódtak be, szépen a sütiben maradt, éppcsak hogy esztétikusan kibugyogva.)

A felvagdosott tésztacsíkot  picit meglocsolgattam a likőrrel, óvatoskán megkentem a sötét, majd a fehér krémmel és beleraktam pár szem meggyet az egyik végére, óvatosan feltekertem.
Tetejére a megolvasztott csokiból csináltam morzsát, ami szépen meg is olvadt a tűző napon fotózás közben, na annyi baj legyen.






















Mivel kiskorúak is vannak a családban, na meg kíváncsi voltam, málnával milyen lehet, a fele tésztát málnával töltöttem meg, kihagyva a likőrös locsolkodást. Málnából többet tettem, végig az egész csíknyi tésztára, mert puhább, mint a meggy, könnyebb bánni vele, nem feszíti annyira szét.

Málnás roló
























Mind a kettő gyümölcs jól illik a nem túl édes kakaós tésztához és csokikrémhez, a sima mascarpone pedig az ellenpontot adja az édes-selymes ízével.
Ez volt a ráadás.


( a sütemény ötletét a www.deliaonline.com-ról merítettem)
( sütifényképeket meg nem tudtam lekicsinyíteni)