Tavaly nem ettünk ilyen helyen, ellenben most mintegy háromszöget bezárva, (mondhatni bermudát , bár kedden hosszúgatya volt) kartográfiailag is körüljárva a kérdést, megkóstoltam a vasi dödöllét. Vagyis ebből az egyik zalai volt, és sokan mondják hogy az a dödölle nem ez a dödölle.
Persze ezzel a koszttal elméleti szinten már kiscsibe korában megismerkedik mindenki, mikor a kisdedóvóban dalolják a Babanénivel, hogy egy tál, és hogy ettél belőle.
Ellenben én gyakorlati ember volnék (mondjuk rá) és nem elégedtem meg az elmélettel, mert annak ugye nincsen íze, de szikrányi sem.
De azért annyit nem árt tudni (hátha szembejön valahol), hogy Nógrádban gancának, Tolnában pedig gánicának szólítják ezt az étket, de pl. ha Jókait olvasol, ott is találkozhatsz Komárom környéki túrós dödöllével.
Azt mondják, Vas-és Zala megyében egészen, mi több, homlokegyenest másképp készítik. Na, kérdezzetek meg bárkit, mondjuk engem, amit Vasban ettem, az a kétféle, na az sem volt egyforma, ellenben a zalai sem különbözött annyira, hogy ezt direkte ki kellene emelnem.
Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon takarékos és nem annyira gazdag népek laktak errefelé, mert még véletlenül sem a szarvasgombás őzfilé a hagyományos népi étel, de azért a módosabbak már a régi időkben is a szarvaspörkölt körítéseként ették.
Kisded tesztünk első állomása a zalalövői elágazásban lévő Szarvas csárda.
Nagyon kellemesen lehet odakint üldögélni, kicsit levesz az élményből, hogy időnként autók dübörögnek el, de a kiszolgálás kedves és gyors, a pincérfiú kifejezetten készséges, mosolyogni is tud, és hamarvást érkezik a dödölle, amit egyébként csak körítésként, nem önálló fogásként tartanak az étlapon. Külön megkérdezik, kérek-e pirított hagymát rá, mert azt úgy szokták, de ha mégsem, akkor nem tesznek rá. Kértem, naná.
Megfelelő adag egy magamfajta kákabélűnek, ha nagyobb a befogadóképességed, dupla adagot kérj, még így is megúszod 500 (!) forintból.
A paradicsomsaláta kicsit szottyadt, de a dödölle, na a dödölle, az hibátlan. Legalábbis én tisztára hibátlannak gondolom, ezzel az őrült nagy tapasztalatommal, ami nekem van ugye. Pont jól megpirítva, nem nagy, nyögvenyelős darabokban, a hagyma is kellően sütve, nem tolakodóan, szóval kielégítő ebéd volt, igen olcsón.
A fizetőpincér is jön rögtön, mosolyog, érdeklődik, boldog hogy ízlett, majd hozzáteszi, hogy ő azért egy kis szarvaspörköltet kért volna körítésnek...
A wc tiszta, mindenfélével ellátva, ami kell.
10-ből 8, a paradicsom miatt, elvégre szezonja volna.
Minden napra egy dödölle, a keddi zegernyében a kondorfai Vadkörte fogadó lett kiszemelve ebédezésre.
Bent sejtelmes félhomály, nincs külön dohányzó rész, ami miatt mindjárt le is vonnám az összes 10 pontot. Szokásos népi izék a falon, hogy miért volt annyira sötét, nem tudom, meg azt sem, a sok kupát mire kapták (lehet, hogy valaki atléta a csapatból?), mert a sötétben azt sem láttam.
Vargányaleves, dödölle tejföllel, paradicsomsaláta.
Ezek ugye nem annyira időigényes kosztok?? Rajtam kívül ketten vártak az ebédjükre, a többi füstölt, mint a gép és hangosan mobilozott, hadd hallja mindenki, milyen fontos ember ő, ez persze nem a hely hibája, bár eljátszottam a gondolattal, hogyha lenne egy éttermem, biztos lenne külön terme az ilyeneknek, aztán boldogítsák egymást.
Drága barátim, erre a szerény kosztra fél órát vártam, pont kezdtem cihelni, hogy most akkor kifizetem az italom, s meglépek, mikor kicsoszogott a levessel az iszonyatosan lassú pincérlány. Most az is egy dolog, hogy mosoly fel nem tűnt volna az orcáján, de még csoszogott is!!!
Levest az időjárásra való tekintettel rendeltem, na a melegítő funkcióját be is töltötte, mert istenesen meg volt mikrózva, de a csipősségen kívül íze az nem volt. Úszott benne szomorúan némi vargányaszelet, aminek szintén nem volt íze, ennyi.
Pedig milyen jó, ízes kis levest lehet gombából csinálni!!!
Aztán megint ültem a koszos tányér mellett vagy tíz percet, mikor megérkezett a dödölle egy nagy fatálon, emberes adagnyi. Az íze meg sem közelítette a másikét, a paradicsomot egy helyről veszik, mert ugyanolyan szotykos volt.
Nem mondom, hogy rossz volt, de nem leszek a rabja a dödölléjüknek (sem), az már biztos.
Fizetésre véletlenül nem kellett annyit várni, mert a másik pincérben volt még egy kis élet.
Dödölle 650 ft, fél adag leves 550.
Ha nem vagy kaméleoni vérmérséklettel és étellel szembeni igénytelenséggel megáldva, ide ne menj be. (Speciel egy kaméleon pont jól érezte volna magát, elég sok légy volt.)
A wc teljesen rendben, csak ezért kap 3 pontot.
A kupákat egészen biztosan nem az éttermi színvonalukra kapták.
Harmadik napon már célzottan haladtunk a nagyrákosi Alsószeri csárda felé, az idő is jó volt, ki lehetett ülni a kertbe.
Szép, rendezett udvar, tele virágokkal, gyors, mosolygós, kellemes pincérnő.
Kértünk egy dödöllét, egy krumpliprószát, káposztasalátával.
Bár más vendég is volt, ha nem is sok, gyorsan érkezett az ebéd, a dödölle finom volt, a krumpliprószáról kiderült, hogy becsületes neve krumplispalacsinta. Íze jó volt, de valami teljesen jellegtelen sajt volt ráolvasztva, abszolút feleslegesen.
A káposztasalátát tökmagolajjal ettük, egészen kiváló.
A kávé isteni.
Nem néznek ki, ha beszélgetsz még hosszasan, fogyasztás nélkül, és itt jegyezném meg, hogy pontot ugyan nem vonok le, de a Berta kutya miért nem barátságosabb???
A két étel 650-650 ft volt, gyorsan tudtunk fizetni, itt még törzsvendég kártyát is kaphaszt, ami 10 % engedményt jelent a következő lakomázásnál.
Mellékhelyiség teljesen oké, nagyon szigorúan 9 a 10-ből, a sajt miatt. A pincérlány még azt is tudta, hogyan és miből készítik a prószát.
Ez volt a három közül a legkellemesebb, érdemes betérni, helyi erők szerint itt főznek a környéken a legjobban.
Itt készültek a fotók is.
Azon is elgondolkodtam, hogy leendő ellenfeleimet a blovagi tornán tudnám-e jól célzott dödöllékkel leteríteni, bár én kifejezetten kényelmesen hátradőlve akarok lovagisozni. De azért csak felhívom a becses lovagok figyelmét, hogy vigyázzanak, na.
Valamelyik nap csinálok egy kis dödöllét, majd jól megnézhetitek magatokat!
Erről beszélgetünk..