Abból jól látom, ha már másból nem is annyira, hogy itt tavasz, hogy Gyulaúr megjelent a piacon.
A tojásaival. A süteményeim szemmel láthatóan sárgák, meg minden tésztaféle, amibe tojás kell, pl. a krumplifánk.
Persze  csak ha sikerül korán odaérnem, és még jut nekem is. Minden alkalommal pontosan tájékoztat róla, hogy a legrégibb tojás egy hetesnél nincs több, de nem valószínű, hogy abból került bele,  "drága, egyesével üsse fel, bár friss mind". És érzelmesen néz a szemembe, miközben gyengéden simogatja a szemmel láthatóan honnan származó tojásokat.
Szerencsére a sárgaság miatt nem gyanakszom, Gyulaúr elszánt biotermelő, a tyúkjai kukoricával sárgítják a tojásukat.
De nem is a tojás, hanem a kel miatt jutott eszembe. Szokott neki lenni fodros(leveles)kel, amiből egy maréknyit mindig veszek, aztán valami csak lesz vele.
Most (vagy inkább úgy két hete...) levesbe lényegült.
 

 

Kakukkfüves fodroskelleves sonkásgombóccal

~20-25 dkg fodroskel csíkokra vágva
2 kisebb sárgarépa felkockázva
1    "     fehérrépa         "
2 újhagyma karikázva
1 gerezd fokhagyma összenyomva
só
4 szál friss citromos kakukkkfű
1 szem szegfűszeg
pici olaj

A kel kivételével a zöldséget megpirítottam kicsit az olajon, sóztam, borsoztam, felöntöttem vízzel, fedő alatt félpuhára pároltam a kakukkfűágak társaságában. Aztán a kelt is beleraktam és csak annyira főzem meg, hogy éppen csak megpuhuljon, de ne legyen nagyon plötty.

A sonkásgombóc már kevésbé egyszerű téma. Mert hogy kell hozzá főtt füstölt sonka apróra kockázva. Az nem olyan nagy gond. Meg kenyértészta. Nekem ez az ötperces kenyér tésztája, ami elég gyakran üldögél a hűtőben. Ha valakinek ilyen nincs magára vessen, esetleg csinálhat emiatt egy kis sós kelt tésztát.
Szóval szakajtottam egy marék kenyértésztát, beledolgoztam a sonkát és apró gombócokat gurítottam belőle, majd a csendeskén fővő levesbe eresztettem.
Mikor minden elkészült, megszórtam friss kakukkfűvel.

És még azért jó (nekem) hogy van ilyen tésztám otthon, mert ha sáskaétkű focicsapat tűnik fel, esetleg Válogatós kíván gyorsan valamit, akkor csak előszedek egy adag tésztát. Kinyújtom kisebb téglalapokra, megkenem paradicsomszósszal, füstölt sonkát, vagy bacont szórok rá, meg kukoricát, oregánóval hintem, bőven sajtozom, ráhajtom a széleket. 230 fokon 10-15 percig sütöm.
Megsül.
Megeszik.
Szó nélkül.
Csak hümmögnek hozzá.

 

 

És csak úgy eszembe jutott, bár biztosan mindenki tudja, hogy ha egy pohár vízbe beletesszük a tojást és az alján marad, akkor friss, ha lebeg, még felhasználható, de ha feljön a tetejére, akkor már csak politikusok megdobálására alkalmas ki kell dobni.