Terveztem. Hogy rittyentek egy frappáns összefoglalót az elmúlt évről. De már ez a két mondat is meglehetős erőfeszítésembe került.
Valószínűleg odázgatnám még az idei első posztot, de kaptam néhány nagyon kedves és aggódó emailt, ami adott némi késztetést.
A legfontosabb, hogy mindenkinek nagyon szép és pozitív élményekben dús, jó évet kívánok, és igenis egészséget, mert tényleg az a legfontosabb, bármilyen mamósan hangozhat esetleg.
Én pedig, köszönöm, jól vagyok, és ugyan egy darabig nem voltam netközelben, a hallgatás fő oka inkább a kedvetlenség.
De ez csak blogilag jelentkezik, szerencsére.Ennek a fő oka pedig a blog.hu-n az utóbbi időben történt néhány jelentős változás.
Kezdődött a reklámok megjelenésével, ami alól még el lehetett szaladni, ennek "büntetéseként", vagy hívjuk úgy finomabban: áraként poszt erről a blogról nem megy ki az Index főoldalára.
Istenkém, kibírom az egyszer errejárók baromi okos megjegyzései nélkül, végül is nem túl nagy ár azért, hogy az oldalsávon nem jelennek meg szélgörcsöt, esetleg szorulást enyhítő csodamedicinák reklámjai az épp aktuális recept mellett.
Aztán jött a második, amivel már kevésbé tudok megbékülni. Én sem szeretem, hogy ha valahol hozzá szeretnék szólni, akkor ezt csak regisztráció után tehetem meg. Sőt, igazság szerint azt sem szeretem, ha be kell írnom feltételként, milyen nap van, hogy mennyi a valamennyi meg a valamennyi, hogy hányas lába van a szomszédnak, vagy hogy hány darab lencse van egy kilóban. Nem szeretem, ha valami muszáj.
Ebben a műfajban meg különösen nem.
Persze, értem valahol, valamelyik részét biztosan. Marketing, meg haszon, meg ilyenek.
Meg hát ingyen használjuk a szervert, a szakértelmet, ha gond van.
De ezt a ha kommentelni akarsz, jelentkezz be!-dolgot már elég nehezen tudom letuszkolni.
Költözést már megélt kolléga a mögötte álló tapasztalatok miatt óva intett a meggondolatlan hadmozdulatoktól, és az is igaz, ki tudja más szolgáltató mikor vezeti be ugyanezt.
De akkor sem tetszik, nagyon nem.
Ráadásul szó nélkül történt, egyik-napról a másikra.
Pedig az egyik legjobb,-ha nem a legjobb dolog a blogolásban, hogy interaktív. Szabadon.
Hát, most már nem annyira az, és ez érezhető is.
Egyelőre nem tudom, mitévő legyek.
Sajnálatosan hűséges tipus vagyok, aztán meg nagyon megkedveltem a fiúkat, ott a gépházban. Igazán kedvesek, segítőkészek, bármi gond volt idáig, arról nem is beszélve, hogy Lánczi Andrásnak köszönhetem a problémamentes belső költözködést.
Olyan, mintha egy eddig kényelmes és ráadásul csinos cipő elkezdené törni a lábam.
Talán egy szavazósdobozt én is felteszek majd, mint Lorien, kíváncsi vagyok róla, mi a véleményetek.
Hát így.
Töprenkedem, mi tévő legyek egy idáig szórakoztató és élménydús játékkal.
Csukjam be a dobozba és gondoljak rá jó szívvel, történelemként?
Keressek neki egy olyan dobozt, ahol kényelmesen elfér, szívesen nyitom fel?
Törődjek bele, hogy olyan dobozba gyömöszölöm mindahányszor, amibe nem szívesen teszem, mert valamire mindig rácsukódik a doboz sarka?
Még nem tudom.
De gondoltam, megosztom, min töprenkedem.
Újévi malacka, plusz kutya = dupla szerencse:))
A kép az oneinpunch.netről.
Erről beszélgetünk..