Van nekem ez a vesszőparipám. A puding. Sokszor morogtam miatta, ezek miatt a zacskós vacak porok miatt, és amikor Horasznak eszébe jutott a Darwin-díj, meg hogy gasztro kategóriában is ki lehetne osztogatni, ez volt az első, ami eszembe jutott.
Az ember csak hanyagul bedob a kosárba egy zacskó ilyen port, mondjuk 200 ft-ért az Arankát, már csak 3 dl tej kell hozzá. Aztán hazamegy, összeönti a port egy keverőpohárban a tejjel, 3 percet  habosítja (egyszerű megjegyezni, 3 dl tej, 3 perc mixelés) és már készen is van a csodafinom csemege, amit a kedves vásárló lelkes gyermekei bekanalaznak.
Az ízes, dús krémet. Ami nem is ígéri ugyan magáról, hogy puding, a tasakjára is krémpor van írva.
És akkor nézzük, mi is van még ráírva? Mi az, amit megennénk, -ha megennenénk.

(Mindegyik annyira szépen hangzik, ez utóbbiakról annyit azért kiderítettem, hogy a 104 az egy kinolinsárga nevű mesterséges színezék. De a másik, a 110!! Itt a rejtett romantika! Ez egyszerűen csak alkannának van aposztrofálva, de ha jobban megkaparjuk, kiderül, hogy egy olyan növény sárga kivonata, amit népiesen báránypirosítónak neveznek és akkor már jobban is érzem magam, hogy ettől (is) sárga ez a jó kis dolog.)

Ezek vannak benne. Ügyes. Mindössze 68 grammba képesek belepakolni ennyi mindent.
És mindössze 3 perc.
Kétségtelen, hogy sehol nincsen ráírva, hogy egészséges, de valamit valamiért. Ennyi mindent beletesznek, szinte kedvességből és még egészséges is legyen?? Ugyan kérlek, hol élsz te??
Örülj, hogy kapni lehet.

Egyes kövületek viszont képesek nekiállni, és ötféle hozzávalóból kutyulgatni, főzögetni és akkor a végén még meg is eszik.
Mondjuk maradjunk a hármasnál. Feltörnek 3 tojást, kettéválasztják, a fehérjéből lehet püspökkenyeret vagy kókuszcsókot, vagy mindenféle mást csinálni, akár lefagyasztani későbbre.
A tojássárgát lábasba teszik, szórnak hozzá 4 kanál kukoricakeményítőt, löttyintenek bele egy teáskanál vaníliakivonatot, vagy belekaparják egy vaníliarúd magjait. De ha vaníliáscukrot tesznek hozzá, istenem, nem mindenkinek van kivonat, meg rúd otthon. És akkor még cukrot is tesznek bele, 3-4 kanállal, vagy amennyire édesen szeretik, tök unalmasan lehet igazítani ízlésre.
És aztán kevés tejjel elkeverik, és aztán öntenek hozzá még úgy 4 decit.
(Azt már nem is mondom, hogy lehet bele tejszínt is tenni, egyéb dolgokkal dúsítani, mert az már túlmegy minden határon, az a sok természetes anyag, brrrr...)
Most jön a borzasztó része. Meg kell főzni. Kavargatva, mondjuk egy habverővel. Legalább 3 perc. Ez idáig, főzéssel együtt, legalább 6 perc. De lehet, hogy 8, mert ugye vannak a precízek, akik sokkal óvatosabban választják szét a tojást és esetleg a spejz is félperces gyalogútra van, vagy mittudomén, méláznak közben, nézik a madarakat az ablakból, vagy a tegnap estére gondolnak, vagy ilyesmi, hát vannak ilyen emberek, na.
És ha még ez mind nem lenne elég, ez az idő, míg elkészül, esetleg még hűlnie is kell.
Őrület, hogy egyesek milyen strapának képesek kitenni magukat, hogy ilyen hosszas pepecselés után valami jó kis illatos, ízes, igazi dolgokból készült desszertet egyenek!!