Nem kell kavargatni, vigyázni rá, adalékozni, agyoncukrozni, nem mállanak szét a szemek, cserébe nagyon jó.
Epret megtisztítottam, feleztem, zománcozott tepsibe raktam (szerintem mindegy miben van) és 180 fokon, alsó-felső melegítéssel sütögettem, míg össze nem sült kissé. Ez függ a nedvességtartalmától, időt nem tudok, mert epre válogatja. Általában cukor nélkül csinálom, a sütéstől karamellizálódik a cukortartalma, de extrém ízetlenhez esetleg mehet 1-két kanál félkilónként. Tavaly volt egy kísérletem mézzel, az valamiért senkinek nem ízlett.
Nagyobb nedvességtartalmúnak elég sok leve lesz, ezt le szoktam önteni menet közben és beforralom szirupsűrűségűre ( a képeken ilyen van), visszaöntöm, amikor már üvegezem.
A tömörebb állagú magától besűrűsödik a sülés közben, ha nem is annyira, mint a beforralt, nem kell vacakolni vele. Mehet az üvegbe, bár én a másik változatot preferálom.

Vagy megesszük, mielőtt ez a művelet sorra kerülne,  üvegbe töltés helyett.
Nem árt nagy termetű testőröket fogadni,  hogy az érdeklődő családtagokat visszaszorítsák, ha egyáltalán el akarunk odáig jutni, hogy a sanyarú télre gondolva befőttesüvegbe pakoljuk.
Esetleg jó, ha van közöttük egy izmosfenekű háziasabb fajta, aki átvállaja ezt a műveletet, hogy mi se férjünk hozzá a matériához, mert igen hamar el tud fogyni egy laza kis minőségellenőrzés ürügyén megejtett kóstolgatásnál.
Ha mégis eltévesztenénk és kerül az előre kifertőtlenített, felmelegített üvegekbe is, akkor szárazdunsztba (paplan, párna, Hős alól kihúzgált derékalj) pakoljuk, kihűlésig.




Maci kérdezte, meddig áll el.
Ha nem vigyázunk  (l. feljebb), eléggé semeddig. De két hónapnál is tovább csak nagyon erős, szigorú, családbarátságtalan háziasszonyoknál.
Esetleg ott, ahol nagyméretű széfbe lehet pakolni. A kulcsot eldobjuk, kódot is.
Vagy lakást bérelünk máshol és az epersültet otthagyjuk a másikban és csak néha megyünk át, hogy szeretettel átrendezzük az üvegeket a polcon.
Készítéskor valami csúnya dolgot teszünk bele (svábbogár, csótány, kínálat szerint, nálunk talán meztelencsiga).
Esetleg külföldre megyünk hosszabb időre, az epres üvegek nélkül.
Eperallergiát szerzünk be kéz alól.
Hirtelen megutáljuk még a szagát is.
Lovagi fogadalmat teszünk, hogy a világ éhezői miatt epret sosem, semmilyen formában.
Kicsúszik a kezünkből az üveg ijedtünkben és összetörik, mikor éjféli két órakor ránk nyitják alattomos családtagok a spejz ajtaját, ahová bánatunkban behúzódtunk csöndeskén.
Elutazunk barátnővel, család nélkül nyaralni, de előtte elővigyázatosságból éjféli órán  elássuk az üvegeket a keresztútnál.



Ha ezek közül egyiket sem sikerül nyélbeütni, rövid kifutású lesz.
Nálunk ez a két hónap volt tavaly. Pocskoltuk fagyira, süteményhez, meg csak úgy kiskanállal befelé, nem érte meg a nyár végét.
Így aztán azt, hogy meddig áll el, ha hagyjuk, nem tudom megmondani, másnak kell letesztelnie.
Idén jelentősebb mennyiséget készítenék, ha találnék friss, nem túl nagyszemű epret valahol. És akkor talán kiderülne, mennyire tartós.
Vaníliarúddal együtt sütve sem rossz.



Frissítés, mert csak beszélek össze-vissza.
Málna kérdezte, más gyümölcsből is szoktam-e, mire nagyon tiltakoztam.
Évek óta így csinálom a szilvalekvárt, csak annak nem öntöm le a levét, hanem várok, míg elpárolog. Addigra pont eléri az egész azt a jó kis kocsikenőcsszerű állagot.