A húsevők szerettek volna ma valami sülteset enni, viszont nekem nem volt nagyon sok kedvem a konyhában sürgölődni ebben a szép időben.
Jó ötletnek tűnt kpróbálni a dobozonsütést, nem kell vele sokat vacakolni. Nem vagyok egy Stahl-rajongó (sőt), de valakitől megkaptam karácsonyra a könyvét, abban is benne van a recept, úgyhogy abból készült.

Pác

3 ek.olaj
3 ek. baracklekvár
1 kk. őrölt kömény
1/2 kk. csípős paprika
1 ek. Becherovka (nekem ez volt itthon, könyvben Unicum van)
1 fokhagymagerezd áttörve

ezeket összekeverni

Sör felét megisszuk, a másik felébe beledobunk pár gerezd fokhagymát.
Én a dobozt betekergettem alufóliába, mert megképzett szemeim előtt, amint a családot heveny festékmérgezéssel kórházba szállítják. Recept nem ír ilyet, én viszont kényes vagyok mindenféle kemikáliáknak még a gondolatára is.

A húst megsózzuk, borsozzuk, bekenjük a pác felével.
Rávarázsoljuk a dobozra a csirkét, tűzálló tálra vele, jól bebugyolálva az egészet alufóliába.Előmelegített 200 fokos sütőben 1 1/4 óráig sütni, utána levenni a fóliát, bekenni a maradék páccal és még 1/4 óráig pirítani.

(Felhívnám a kedves mindnyájatok figyelmét, hogy kiskorú ne legyen közelben a finisnél, mert ha úgy jártok, mint én, hogy kenéshez való kiszedés közben felborul a nyavalyás dög és belefolyik a sütőbe a leve, és onnan rögtön hatalmas, fekete, igen büdös füstfelhő tör elő, esetleg ti is a csirke  rosszéletű édesanyját szídjátok...
Persze ez csak arra vonatkozik, akit szintén elöntenek az indulatok a sütőpucolásnak még a gondolatától is.)

Na, mikor megpirulván kiszeditek, (nektek biztosan nem borul fel megint, hogy az edényfogóra kenődjön a mázolat fele, és akkor megint jő a csirke jó anyjának emlegetése) akkor vigyázni kell, nehogy véletlenül valahogy fejre álljon.
Persze okosabbak nem fél literes sört vesznek, hanem a kisebbet, arról nehezebb borulni.

A mi csibénk sülhetett volna még, de a szárnya kezdett nagyon pirulni, ha nem így lett volna, hagyom még egy kicsit. Persze okosabbaknak, akik nem fél literes dobozra teszik, lejjeb van csirkéjük, így szárnya sem ég a felső melegtől időnap előtt.

Társaság felének ízlett, szokásos válogatós szakasz száját huzgálta. Én nem tudok nyilatkozni, mert én meg a zöldséges részleg vagyok, igen ritkán eszem húst.

Krumplis muffint és hagymás paradicsomsalátát ettünk mellé. (Én nem mellé.)





















Tenerifén ettünk valami elképesztően finom csípős csirkét, pollo con ayo volt a neve, asszem fokhagymás csirke. Még a válogatós szakasz is nyelte befelé sebesen. Igaz előtte megjártuk az Pokolszurdokot és meglehetősen farkasétvágyunk lett, mire visszaértünk.
Papas arrugadast adtak hozzá, amit egy kifejezetten erre a célra termelt aprócska krumpliból készítenek, tengervízben párolva héjastól. A csirke receptjét nagyon szeretném, mert még nem sikerült tökéletesen reprodukálni, mellesleg a körettel együtt helyi specialitás.
Egyébként igen irigykedtem, mert rengeteg féle krumplit láttam a piacon.








Ezekből csinálják a fent említett papas arrugadast.