Van itten ez a dolog.
Ez a tornázás.
Amire Zsuzska  benevezett. Meg engem is.
Hát, kérem. Én nem szeretek tornázni, szégyen-nem szégyen,
evvan.
Viszont az nagyon tetszik benne, hogy semmit sem kell csinálnom, mert ez egy olyan tornászkodás.
Na, így mindjárt más.



És azt is megmondom, hogy nem vagyok egy küzdős típus.
Tehát, ettől senkinek nem kell tartania. (Jó, tudom, Zsuzska már
ezt a poént lelőtte, de igenis ragaszkodom én ezekhez a lovagokhoz,
és ha már ő azt elhappolta, hát nekem maradt ez...)

Hátradőltem.
Tortára fel!!!
Izé, tornára.