Múltkori kávéházas sütis kalandunk után csak nem tudtam kiverni a fejemből a jóféle pitéket, készült is pár prototípus, baj sem volt velük, de valami mást kerestem. Olyat, ami nekem az igazi pitetésztát jelenti, omlós, könnyű, de azért ropogós is, az íze is jó, nem nagyon vajas, nem nagyon lisztes, és nem is nagyon édes és persze nem kell vele sokat vacakolni.
Többféle recept összekombinálása után született meg az igazi, a tuti befutó, nem mondom, támadtak problémák, de ez nem a tészta hibája volt.

A fő sodorvonal a barack volt, a sárga. Nem sok gyümölcsöt tudok mondani, amihez ne fűzne szenvedélyes viszony, na a sárgabarackhoz meg pont nagyon is vonzódom.
Ez adott volt. Na és más nem is, teljesen kiegyeztem volna egy kis fahéjas-sárgabarackos amerikai pitével, csak jött a bonyodalom menet közben. Történetesen az, hogy nem értem be a szokásos alacsony formával. A mamámtól kaptam egyszer egy szép gránit sütőtálat, ez volt a kiszemelt alany.
Tésztát megcsináltam, beleigazgattam a formába, majd, mint aki eddig ott sem volt, nagy szemekkel csodálkoztam rajta, hogy ez a forma bizony mély. Ha ráteszem a barackokat, marad még legalább 5 centi fölfelé, alul a mélyben meg kucorognak a barackok.
Jáj. A  katasztrófatorta ugrott be rögtön, ott is ilyes méretproblémák voltak.
Aztán eszembe jutott a puding, hogy milyen kis passzolós dolog lenne a barack alá.
Meg is főztem, közben azt a gondolatot hessegettem, hogy tudományosok szerint  a keményítős cucc visszamelegítéskor ellágyul, folyós lesz.
De nem adtam meg magam, annyira izgatott a dolog, arra gondoltam, hogy egyet megér, ha nem sikerül, hát nem.
És mi volt???!!! Isteni pudingos-barackos pie lett a végeredmény.
Eképp.

Pudingos-barackos pie


Pie-tészta

25 dkg liszt
18 dkg vaj
8 kanál (~15 dkg) cukor
5 kanál jeges víz

~30 dkg kemény, felcikkezett sárgabarack

Lisztet a vajjal beledobtam a gépbe, a (vajnak hidegnek kell lennie és érdemes kicsire felkockázni) és annyira kevertem meg, hogy morzsaszerű legyen, akkor ment bele a cukor, rövid keverésre, aztán egyesével az 5 kanálnyi jeges víz.
Fontos, hogy ne sokat fogdossuk, gyúrogassuk, mert a kézmelegtől megolvad a vaj, nem lesz omlós a tészta. Gyorsan kell vele dolgozni.
Kicsit aggódtam, mert ragacskás volt, de miután félórát a hűtőben ejtőzött (ez nagyon fontos!) ez elmúlt és lehetett jól nyújtani.


Vaníliapuding

3 dl tej
1 tojássárgája
3 púpos kanál vaníliás porcukor
3        "         kukoricakeményítő
1 rúd vanília magja

A tojássárgáját elkevertem a cukorral, kicsi tejet adtam hozzá, belekevertem
a keményítőt, felengedtem a maradék tejjel és jó sűrűre főztem.
Ha nem akar sűrűsödni, menet közben lehet még keményítőt adni hozzá.

Mellesleg ez a vesszőparipám, vagy pudingparipám?? Olyan receptet már dobok is félre, ami a hozzávalók között pudingport ír. Annyira egyszerű házilag megcsinálni, és ha már jó alapanyagokból, otthon készít valamit az ember, miért rontsa el valami műanyag cuccal?
Gyorsan megvan, olcsó (a vaníliarudat lehet helyettesíteni vaníliás porcukorral, vagy vaníliarúddal összedarált cukorral), és sokkalta finomabb, mint a zacskós.


A formát kibéleltem a tésztával, belekanalaztam a vaníliás pudingot (még meleg volt), rárakosgattam a barackot és a leeső tésztából nudlikat sodortam, ezt tettem a tetejére.

180 fokon fél órát sült.

Bátraké a szerencse, a puding nem folyt szét, örültem neki nagyon, na, vágni szépen csak hidegen lehet, mi azt nem vártuk meg, minekünk a nem annyira szépen vágott is jó volt. Ilyen igénytelen egy népek vagyunk mi.
Épp annyira volt savanykás-édes, amilyennek szeretem.
Mmmm, nagyon jó lett.

Látom magam előtt, amint hivatásos pie-készítőként elárasztom az ország kávézóit, teázóit pompás, házias Cserke-féle pie-jal...
A többi fejlesztést meg sem írom, mert csak a konkurrencia malmára hajtom a vizet!