Rosszul kezdődött, egy darab kiszolgálóhölgy, aki az egész személyzetet képezi, kellemes darab. Lehet. Úgy egyébként. Egy baja van neki, csak egy, a vevő. Hogy bekúszik, begyűrűzik az ő üzletébe, betüremkedik, betolja magát és akkor ott vesz. De még ha csak venne! De kérdez. Hülyeségeket. Hogy tartós-e valamennyire. Rá van írva! Nagyon tartós, rugalmas, strapabíró anyag.
Jó.
Kisvártatva kiderül, repülő nem repül. Egyáltalán. Sose. (A szlogenjük:álmodj és repülj!...haha.)Telefonálni szintén felér egy kisebb kalanddal, már ha az ember túléli a gutaütést, hogy az egyetlen mobilszám, amin elérhetők (lennének) állandóan foglalt.
Ha mégsem foglalt, akkor meg nem veszik fel. Ha mégis, véletlenül, akkor baromira undokok, de jó, vigyem vissza, megnézik. Visszavivésnél kiderül, mennyire hülye vagyok, hogy nem raktuk el a hungarocellt, mert ő azt kéri. Megnézéshez? Nem, visszaküldik a gyártónak. De mondom, ő azt mondta, nézik. Ő ilyet nem mondott. De még direkt beszéltünk is róla, majd a kolléga. Nem, ő ilyet nem mondott, hungarocell nélkül még csak rá se néznek, különben az ő kollégéja nem néz, mert az ideje meg pénz. És én, én nem értem, amit mond.
Mondom, én tényleg nem. És ha ezt beszéljük meg, nem jövök ide a fenébe messze, az ő jó kis hungarocellje nélkül.
Nem bírtam meghatni. Hőssel kicsit kedvesebb volt, tőle azért elfogadta legközelebb a hungarocell nélkül...
Aztán két röpke hét, s lehet menni a repülőért. 10-kor nyitnak.
Vagy nyitottak, egyetlenegyszer, elsőre, és akkor a piszok népek bementek oda és akkor a boltosok megfogadták, hogy ők bizony tízkor soha többé.
És így aztán amikor én 10-kor odaértem, persze nem voltak nyitva.
A szomszédos Culinaris viszont igen, ahol tőzegáfonyát vettem. Mire kijöttem (jelentősen megkönnyebülve anyagilag, ez is az ő lelkükön szárad), akkor azért már be tudtam hatolni a Paco modell szentélyébe. Igaz, 1/2 11 volt, de mégis.
Ahol várt egy originált repülő és a kedves hölgy, "most akkor maga előtt kiszedem a hungarocellt, mert azt vissza kell küldeni a gyártónakl". S ezt is tette.
Valami lehet ezzel a hungarocellel, kis aranyrögök vannak benne, vagy ilyesmi.
Mindegy. Otthon Repülő repül. 3 kört.
Akkor leesik és letörik az egyik motorja. A nagyon tartós, rugalmas anyag, amiből van.
A tőzegáfonya alja tele van rohadttal. Culinaris.
Csak hogy ne lógjon ki a többi esemény közül.
Azért a maradékból egészen jó lett.
zselé:
25 dkg tőzegáfonya (vagy amennyi marad, miután a rohadtat kidobáltuk)
annyi vízzel felöntve, hogy ellepje (kb. 1 1/2 dl), ízlés szerint cukrozva
1 1/2 kk agar-agar (vagy 4 kis zselatinlap)
Az áfonyát addig főztem a cukros vízben, míg a szemek ki nem pattantak, pár szemet díszítésnek félretettem, a többit összemixeltem. Az agar-agart felolvasztottam a forró áfonyás lében és félretettem hűlni.
joghurthab:
4 dl sűrű (vagy lecsöpögtetett) natúr joghurt
3 kanál nádcukor
2 ek citromlé
1 citrom héja finomra reszelve
2 dl tejszín habbá verve
1 kk agar-agar (vagy 3 kis zselatinlap)
Habbá vert tejszínt óvatosan belekevertem a cukorral édesített, citromhéjas-leves joghurtba. Kb. fél dl-t kivettem belőle, felforrósítottam és feloldottam benne az agar-agart, majd hozzákevertem a többihez.
Kb. fél órát hűltek a hűtőben, aztán óvatosan, kanál hátán csorgatva belerétegeztem poharakba. Legalább 2 órát kell dermednie.
Közben egy darab visító kölök cincálta az idegeim (holafocim, nemigaz, hogy ebben a házban mindeneltűnik, valaki ellopta, sose leszmeg, jajjaj !), kiszaladgáltam a kertbe, hogy mennyire legyen a leyland lenyírva és pakoltam a könyveket, és még közben a kidobásra kényszerült áfonyák miatt is keseregtem egy kicsit és még a Deladapot is hallgattuk.
Erről beszélgetünk..