Megint majdnem lemaradtam. Egészen más tervem volt a Maci által kiírt, magyaros ízeket kívánó VKF-re.
Gondoltam egy kis történeti áttekintésre is, de egyrészt többen már nagyon apart kis összefoglalót villantottak, másrésztlusta vagyok nem érek rá összeszedegetni a dolgokat, bár pl. az Ínyesmesterben is olyan jókat olvastam.
Nem vagyunk hagyományos magyar konyhán élők, ha ez alatt az a szigorúan fogcsattogtató elv értendő, hogy pörköltet pl. csak zsírral. Nem, sajnálom. Ám vessetek a mókusok (libák, kacsák) elé, de nem főzök zsírral. Nem szeretem .
Szerintem nem a zsírtól lesz jó íze az ételnek, hanem a jó minőségű alapanyagoktól, a fűszerektől és az elkészítés módjától.
Ide lőjetek, vállalom.
Szóval ott tartottam, hogy mást akartam főzni, valami nagyon egyszerűt, szem előtt tartva, hogy a hagyományos hétköznapi magyar ételek jó része az egyszerűség és szűkös kamra jegyében fogant.
Krumplifőzeléket akartam én.
Köztudott, hogy főzeléket más nép nem eszik, asztalára nem kerülhet, ha kerülne mégis, felhúzott orral félretolja.
Főzeléket csak a magyar főz, én jelesül krumpliból akartam, mert a krumplifőzelék jó.
Egyébként ami késik, nem múlik, sorra kerül az is.
Ám ha az ember élte párja szívességet tesz valakinek, s az a valaki a szabadidejében vadászik, s vadmalacot lő, erejét megfeszítve, megeshet, a szegény áldozattal kívánja háláját leróni Hősünknek, aki erősen vonzódik a vadételekhez.
Így lehet az, hogy vadmalac készült, pörköltnek, ami ugye kifejezetten magyaros kosztnak nevezhető.
Kivételesen szalonnán, nem olajon pirítva...
Vörösboros vadmalacpörkölt
(2 főre)
1/2 kg vadmalaccomb, felkockázva
1 nagy hagyma, aprózva
2 gerezd fokhagyma, felvágva
1 tk. pirospaprika
~ 1/2 l jóféle száraz vörösbor
füstölt szalonna, úgy 3 dekányi lehetett
só
kömény
1 babérlevél
4 szem borókabogyó
A szalonnát apróra kockára vágtam, lassú tűzön félig kiolvasztottam, ekkor dobtam bele a hagymákat, és szintén lassú tűzön pirítottam keveset. Beletettem a húst, átsütöttem kissé, majd a paprikával is kicsit, fűszereztem és úgy egy decinyi vörösborral felöntöttem.
Így párolódott puhulásig, közben töltögettem hozzá a bort, apránként, hogy ne bő lében ússzon, hanem csak úgy éppenhogy legyen rajta.
Krumplifánk került mellé a formabontás jegyében.
Gondoltam egy kis történeti áttekintésre is, de egyrészt többen már nagyon apart kis összefoglalót villantottak, másrészt
Nem vagyunk hagyományos magyar konyhán élők, ha ez alatt az a szigorúan fogcsattogtató elv értendő, hogy pörköltet pl. csak zsírral. Nem, sajnálom. Ám vessetek a mókusok (libák, kacsák) elé, de nem főzök zsírral. Nem szeretem .
Szerintem nem a zsírtól lesz jó íze az ételnek, hanem a jó minőségű alapanyagoktól, a fűszerektől és az elkészítés módjától.
Ide lőjetek, vállalom.
Szóval ott tartottam, hogy mást akartam főzni, valami nagyon egyszerűt, szem előtt tartva, hogy a hagyományos hétköznapi magyar ételek jó része az egyszerűség és szűkös kamra jegyében fogant.
Krumplifőzeléket akartam én.
Köztudott, hogy főzeléket más nép nem eszik, asztalára nem kerülhet, ha kerülne mégis, felhúzott orral félretolja.
Főzeléket csak a magyar főz, én jelesül krumpliból akartam, mert a krumplifőzelék jó.
Egyébként ami késik, nem múlik, sorra kerül az is.
Ám ha az ember élte párja szívességet tesz valakinek, s az a valaki a szabadidejében vadászik, s vadmalacot lő, erejét megfeszítve, megeshet, a szegény áldozattal kívánja háláját leróni Hősünknek, aki erősen vonzódik a vadételekhez.
Így lehet az, hogy vadmalac készült, pörköltnek, ami ugye kifejezetten magyaros kosztnak nevezhető.
Kivételesen szalonnán, nem olajon pirítva...
Vörösboros vadmalacpörkölt
(2 főre)
1/2 kg vadmalaccomb, felkockázva
1 nagy hagyma, aprózva
2 gerezd fokhagyma, felvágva
1 tk. pirospaprika
~ 1/2 l jóféle száraz vörösbor
füstölt szalonna, úgy 3 dekányi lehetett
só
kömény
1 babérlevél
4 szem borókabogyó
A szalonnát apróra kockára vágtam, lassú tűzön félig kiolvasztottam, ekkor dobtam bele a hagymákat, és szintén lassú tűzön pirítottam keveset. Beletettem a húst, átsütöttem kissé, majd a paprikával is kicsit, fűszereztem és úgy egy decinyi vörösborral felöntöttem.
Így párolódott puhulásig, közben töltögettem hozzá a bort, apránként, hogy ne bő lében ússzon, hanem csak úgy éppenhogy legyen rajta.
Krumplifánk került mellé a formabontás jegyében.
Egyébként meg bújtatva a lényeg, a csodás krumplifánk.
Utálok olajban sütni, bár a spriccelés dolog szelidülni látszik, amióta mindent wokban sütök, a magas perem némileg visszatartja a szétugró olajcseppeket.
De a krumplifánk megéri.
Könnyű, foszlós, nagyon finom.
Krumplifánk
(burgonyafánk, finnyásabbaknak)
(4 főre)
25 dkg főtt krumpli áttörve
25 dkg finomliszt
2 dkg élesztő
1 dl tej
2 tojás sárgája
1 tk só
kevés frissen reszelt szerecsendió
olaj a sütéshez
Az élesztőt langyos tejben felfuttattam, az összes többi hozzávalóhoz öntöttem és jó alaposan kidolgoztam.
Gyúrólapon ujjnyira nyújtottam és kicsi kerek formával kiszaggattam.
1 órát kelt, érdemes viszonylag bő olajban sütni, mert akkor maguktól megfordulnak, ha már az egyik oldal megsült. Azért nem fánkszaggatónyi mérettel szoktam kivagdosni, mert így csinos kis gömbökké nő sütés közben.
Utálok olajban sütni, bár a spriccelés dolog szelidülni látszik, amióta mindent wokban sütök, a magas perem némileg visszatartja a szétugró olajcseppeket.
De a krumplifánk megéri.
Könnyű, foszlós, nagyon finom.
Krumplifánk
(burgonyafánk, finnyásabbaknak)
(4 főre)
25 dkg főtt krumpli áttörve
25 dkg finomliszt
2 dkg élesztő
1 dl tej
2 tojás sárgája
1 tk só
kevés frissen reszelt szerecsendió
olaj a sütéshez
Az élesztőt langyos tejben felfuttattam, az összes többi hozzávalóhoz öntöttem és jó alaposan kidolgoztam.
Gyúrólapon ujjnyira nyújtottam és kicsi kerek formával kiszaggattam.
1 órát kelt, érdemes viszonylag bő olajban sütni, mert akkor maguktól megfordulnak, ha már az egyik oldal megsült. Azért nem fánkszaggatónyi mérettel szoktam kivagdosni, mert így csinos kis gömbökké nő sütés közben.
(Krumplifánk recept Horváth Ilonától)
Erről beszélgetünk..