Az óriási tömegérdeklődésre való tekintettel elgondolkoztam, milyen pácokat szoktam kutyulni grillezéshez.
Jó, konkrétan egy valaki, Judit kérdezte, de ő meg annyira helyes, hogy e tekintetben nevezhetem akár tömegnek is.
Kicsit bajosan vagyok, mondhatni pácban, mert nem szoktam méregetni, miből, mennyit teszek, csak úgy nagyjából.
De az elejéről.
Fontos dolog, hogy jó ha van otthon faszén, ennek hiányában ne a veranda fatetejét bontsuk le, később hiányozhat. Viszont ha télen amúgy is egy jó kis cserépkandalló üzemel, biztos hogy van otthon maradék fa. Nálunk van. Ezért ki is kellett idén tavasszal dobni a grillsütőnket.De az elejéről.
Ha ez nehezen átlátható összefüggés lenne, hát Kirus az oka a dolognak.
Ő ugyanis elvből nem használ faszenet (egy francot fogok ennyit fizetni érte, mikor itt ez a rahedli fa!!), és ez valahogy megfertőzött engem is.
Itt is mindig van egy rahedli fa, ebből kiindulva tavaly egész nyáron nagy máglyákat raktunk a grillsütőben. Ennek az ekonomikus magatartásnak köszönhetően a fedele kissé szétégett, és mikor elfordultam három percre, Hősöm már ki is dobta a lomtalanításba, ahol az arra lihegő prédalesők szinte a kezéből szakították ki.
De hogy a faszén. Jártunk már úgy, hogy nagy peckesen grillezést terveztünk, aztán elmaradt. Mert nem volt min megsütni.
De ha véletlenül mégis van, ott jönnek a bonyodalmak. Hogy fog a nyavalyás meggyulladni?! A gyújtós vackokat, apró téglácskákat, folyadékot ellenzem, vegyszer az. Viszont a dög faszén meggyulladási hajlama a nullával egyenlő.
Még akkor is, ha a férfinép veszi kezébe a dolgot, azt motyogva az orra alatt "nemigaz, ebből ekkora ügyet csinálni, egy vacak kis gyújtásból?!" Kormos negyedóra múltán egészen mást motyog, ilyenkor küldjük el a gyerekeket fagyizni, vagy rúgják át a szomszédba a labdát, az is idő, nem az ő fülüknek való dolgok hangzanak el.
Márpedig parázs nélkül bajos grillezni. Mit lehet ilyenkor tenni? Amióta a csodás ismeret birtokában vagyok, néha azt gondolom, előttem nincs akadály, bármit megtehetek, és meg is tudom tenni (jó, ez a téveszme egy évben félszer uralkodik el rajtam).
Egy megoldás van. A hajszárító. Persze felszáríthatjuk homlokunról is a verítéket vele, mert eddigre lesz ott olyan, de ha ráirányítjuk a makacsul pislákoló fekete rakásra, két-három perc alatt vígan pattogó tüzet generálhatunk. Áldassék a neve, aki feltalálta. Nélküle sosem jutnánk jó kis karcinogén grillsültekhez.
Aki ragaszkodik az ócska, idejét múlt megoldásokhoz, beszerezhet egy csinos kis fújtatót. Az sem rossz.
Mikor a meggyújtás problémája elhárult, kezdhetünk kicuccolni. Kicsit bajos átgázolni az érdeklődő négylábúakon minden alkalommal, ennek hiányában a kisebb gyerekek biztosítják, hogy megbotolván bennük valamelyik nagyon ragadós dolgot biztosan kiöntsed oda, ahol a legnehezebb feltakarítani.
De mikor ez is megvan, a parázs is alkalmasnak tűnik, jöhet a lényeg, a sütés.
Nagyon ajánlom, hogy olyan is legyen a társaságban, aki a csirkeszárny megszállottja, ez nagyon kedves pillanatokat garantál a későbbiekben. Ugyanis a fenti dolognak két fázisa van. Van nyers marad, vagy megég (tökéletesen illusztrálva a még nem jó-már nem jó-t).
A közte lévő ideális pillanataban, amikor le kellene venni a rácsról, Pistike biztosan felborítja az égő gyertyákat az asztalon, és mellé a nehezen beszerzett panyolai szilvapálinkát. Mire az asztalon kedélyesen lobogó máglyát sikerül megfékezni, a csirkeszárny pont abba az állapotba kerül, hogy később aktív szénként alkalmazható a hirtelen jött emésztési problémákra.
Hasonlóan jó móka a zöldségek grillezése. Volt olyan padlizsán, ami karikákra felvágva sem sült meg még félóra alatt sem, következő alkalommal ugyanolyanra karikázva két perc alatt lett az ugyanolyan parázs martaléka.
Sok jó pillanatot szerezhetünk a szomszédoknak is ilyenkor. Fontos, hogy kifigyeljük, mikor rakják ki a ruhaszárítót, akkor szaladjunk mi is grillsütőért, gyújtsunk gyorsan szenet benne és a maradék szalonnabőrkét rádobálva alapozhatjuk a jószomszédi viszonyt. Már a grillsütő elhelyezésnél legyünk tekintettel rájuk, az uralkodó szélirányt figyelembe véve úgy helyezzük el, hogy mindig hozzájuk szálljon át a büdös füst, részesüljenek már szegények legalább a nyitott ablakon keresztül a jóból.
Ezt tetézhetjük azzal, ha olyan vendéget hívunk, aki hiénaszerűen, visítva röhög minden gyenge poénon, esetleg a pedagógushelyzet (vasutassztrájk, eurobevezetés) megoldására világít rá, röpke kétórás esszé keretében, jó hangosan.
Erre az időre mi esetleg le is ugorhatunk a Dunára, megnézni a hajóvontákat.
De ha mégsem ez a cél, akár ehetünk is egy jót.
Némi előkészület kell hozzá, ezt akár két nappal előtte is megejthetjük, valami pácba fullasztva a beszerzett hentesárut.
Csirkéhez, úgy egy kilónyi mellhez pl. jó lehet egy félliternyi joghurt, amibe belereszelünk egy nagy fej hagymát, 4-5 fokhagymagerezdet, borsozzuk, sózzuk, esetleg őrölt köményt teszünk még bele. Ebben egy napnál tovább nemigen jó állni hagyni, annyi viszont pont elég neki.
Ha mézes pácban szeretnénk áztatni, akkor úgy 1 deci mézhez keverjünk két evőkanál mustárt, őrölt borsot, reszelt hagymát egy fejnyit, fokhagymát, ízlésem szerint jó sokat, borsot. Ha ennél is tovább mennénk, lehet beleszórni felaprózott zöldfűszert, esetleg kevés citromlevet facsarni bele. Én olajat is teszek bele, nem árhat.
Ezzel aztán vigyázn kell kicsinyt, mert a méz hajlamos odaégni, tehát a rácsot jó, ha messzebb tesszük a parázstól. Viszont ha sikerül, nagyon finom.
Aztán lemehetünk minimálba, olaj, fokhagyma, aprított kakukkfű, só, pirospaprika.
Ebben ázakodhat nyugodtan két napig.
Minden pácolásra érvényes az időnkénti forgatás-keverés, lehetőleg lepje el a pác a matériát teljesen, és fedjük le az edényt.
Én öntöttem már ki mézespácos cuccot a hűtőben, minden percét élveztem az utána következő gyaszatolásnak.
Aztán pácolhatunk ketchupban is. 2 decihez zuttyantok úgy féldeci olajat, fél fej fokhagymát (szerintem nyomon követhető hogy marhára tartok a lidércektől) reszelve, 2 tk. oreganót, vagy bazsalikomot keverek bele és egy éjszakát de legalább 4-5 órát állni hagyom benne a matériát.
Mindegyik változat dúsítható csilivel, cayenne borssal, csípős ízek kedvelőinek.
Zöldséghez ideális az olajos, fokhagymás, zöldfűszeres, enyhén citromos, sós, borsos pác. Ebbe elég sütés előtt megmártani.
A legjobb jó a grillezett újhagyma, tilos kihagyni!
Disznóhúst is szemrebbenetlenül mártok a fenti pácok valamelyikébe, a joghurtosat kivéve.
Mindegyik pác variálható, lehet benne gyömbér, kis fahéj, szerecsendió, római kömény, koriander, bármi, amit szeretünk.
Aki vacakolni akar, csinálhat kebabnyársat, vagy darált hússal kísérletezhet. 1/2 kg darált disznócombhoz, vagy tarjához kell 1 db hagyma, fokhagyma, só, bors. Mehet bele pirospaprika, kömény, majoranna, oregánó is. Combhoz én beledarálnék még egy kis füstölt szalonnát is, éljen a zsír.
Nagyon sokáig használtam a következő alappácot, volt kolléganőmtől, Ilditől, amíg el nem kutyálódtam:
2 dl olaj
1 nagy hagyma finomra vágva
3 gerezd fokhagyma, reszelve
1 tk pirospaprika
1 kanál barnacukor
2 kanál enyhén csípős mustár
1 tk só
2 kanál ketchup
1 kanál méz
1 kanál balzsamecet vagy 2 kanál citromlé
Aztán meguntam méricskélni és úgy csináltam, ahogy anyukám a kelt tésztát, úgy szemre.
Szoktam még valami boros dolgot is csinálni, de arra most még ennyire sem emlékszem, mint ezekre.
Körettel sok embernél nem bajlódnék, ha mégis, ideális a fűszeres sült krumpli, de tökéletes a friss kenyér, vagy pita, saláták bödönszámra.
Egy jól sikerült grillezés végén pedig ott a jól megérdemelt jutalom, eltakarítani a disznóólat és lesúrolni a grillrácsot. Ez utóbbi a bónusz.
(kép a netről)
Erről beszélgetünk..