Tulajdonképpen pünkösd óta akarok kiteljesedni a mórral, aki ingben van, de idáig nem volt érkezésem. Ausztriában jártunk akkor, ott volt vele dolgom, már nem először és nagyon de nagyon jó volt.
A szamarak is lemaradtak innen, akik fehérek és kék szeműek, és nagyon mókás rózsaszín gumiorruk van és velük is akkor ismerkedtünk meg. Meg a pandák is lemaradtak, meg a gyerekem csodás fotója a flamingókról.
Csupa lemaradásom van állandóan, pl. már elhatároztam, hogy listát írok, mi minden marad ki énnekem, hátha akkor majd bevonzom. De a listaírással is lemaradok, mit lehet tenni, be kell látnom, lemaradós típus vagyok.
De a mór, a mór az nagyon izgalmas, el is szántam magam a végsőkig, hogy most aztán.
Közben viszont hozzájutottam egyenesen a fáról úgy 30 kiló szilvához.
Ez egy kicsit visszavetett egyéb tevékenységeimben, többek között ott lett volna a mór is, pedig a gyereknek is  ígértem.
De közben a lekvár, meg resztet is csináltam, mennyire egy hülye szó, de nagyon finom cserében.
És csak főztem ezeket a dolgokat a szilvából, de nem fogyott el a szilva, olyan ez mint a bájgli, ami ugye úgy van, hogy elmúlának vala az ünnepek, de nem múla el a bájgli.
A szilva sem múla el, bár közben eszembe juthatott vona, milyen hálátlan dög vagyok, múltkor itt jajongtam nagy szilvátlanságomban, de nem jutott eszembe, hanem inkább sok minden más, amiből a rosebb az egyetlen szalonképes.
És még mindig maradt, pedig ettünk császármozsát reszttel, ettünk proseccos szilvalevest, sütöttem mandulás-szilvás piskótát és magamnak chutneyt is csináltam és nyersen is ettünk sokat, de még mindig maradt egy tálkányi.
Addigra már álmomban is szilvát magoztam, az ujjamon egy jó kis seb lett ettől a művelettől, de sajnos nem csak álmomban és kicsit remegett az állam, ha eszembe jutott ez a kis maradék mennyiség, ami szinte semmi nem volt a többihez képest, de ez van, ha az embernek elege van valamiből.
 

Úgyhogy vettem is egy csomag leveles tésztát (mellesleg a Lidl nem fagyasztott leveles tésztája igen jó) kicsit kinyújtottam, csíkokra vágtam.
Kimagoztam a szilvát, mert szeretek én magozni. És aztán előszedtem a maradék marcipánt a hűtőből, hozzálöttyintettem egy jó adag Cointreau-t, összekevertem vele.
És aztán ezzel megtöltöttem a kedves kis szilvákat, belecsavartam, alján összecsippentve a tésztacsíkokba és 230 fokon megsütöttem.
Nagyon jó a szilva mégiscsak.
Főleg így, hogy már elfogyott.