Csináltam már többször leveles tésztát, de inkább csak édeset. De kedvenc szakácskönyveim egyikét lapozgatva kedvem támadt másfajtára is. Szerintem eléggé különleges ötlet az alapanyagok párosítása, vagy legalább is nálunk szokatlan.
Én margarinnal semmit nem csinálok, vaj viszont mindig van itthon. Egyik hozzávaló kipipálva.
Múlhatatlan imádatom másik tárgya (a cseresznye mellett természetesen, amiből múlt vasárnap ettem először igazi nempiacosat) a fokhagyma. A tavalyi még használható, hála Némethéknek, akiktől veszem mindig a télre való 2 kg-os adagot, még abból is van egy kevéske.
Már csak az kellett hozzá, hogy olyan napot keressek, mikor itthon vagyok, türelmes passzban, lelkem kisímulva, képzeletben virágos mezőn szökellek romantikus (lehetőleg zöld, vagy kék) lenge muszlinokba burkolva, keresztül a pipacsoson.És lehetőleg nem úgy nézek ki, mint a Gálvölgyi.
Na, ebből nem mind jött össze, de nem árulom el, melyikek .

Leveles  fokhagymás sörkorcsolya

a tésztához:
1/2 kg liszt
6 ek. cukor
2 tk só
1 kocka élesztő (5 dkg ...)
3 dl kézmeleg tej


a fokhagymás ízesítéshez:
6 gerezd fokhagyma
4 ek. vaj
pici só

a hajtogatáshoz:
20 dkg vaj

a kenéshez:
2 tojássárgája és 1 ek. víz, kenéshez


2 dl tejben 1 ek. cukorral, 1 ek. liszttel felfuttatjuk az élesztőt.
Utána  a maradék tejet lassan hozzáadva összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Vaj és a tojássárgák nem mennek bele!!!!

Ruganyos tészta lesz, nem egy ragadós valami.Ha ragad, még egy kis liszt mehet bele.
Ha ez kész van, a következőt tesszük:

6 gerezd fokhagymát hámozatlanul blansírozunk (5-10 mp-re forró vízbe dobjuk, majd jéghidegbe), meghámozzuk, majd újból megismételjük a blansírozást
Kicsit szelídebb, de még mindig markáns íze lesz így .
Mozsárban összetörjük, vagy átnyomjuk, megsózzuk és összekeverjül a puha vajjal.

(Itt jött volna a lengeteg szökellés, legalább képzeletben, ehelyett betettem a Balkán Fanatik cd-jét (az elsőt, második nem tetszik annyira), és velük együtt danoltam, hogy csináldcsináldjólcsináld, nehogyszégyenbehozzál. Közben nagyon igyekeztem, hogy jól csináljam.)

Ennél a résznél szakácskönyv mindenféle bonyolult elegyítést ír, én simán beledolgoztam a tésztába ezt a fokhagymás cuccot, miközben győőőnyörűszépen daloltam.

Aztán kinyújtottam a tésztát kb. centi vastagra, téglalap alakúra. Képzeletben a téglalapot elfeleztem keresztben, az egyik félre rákentem a 20 deka puha vajat, a tészta szélét bevizeztem, hogy jobban egymásra tapadjon és ráhajtottam a másik felét, mintha egy könyvet csuknék be, majd a széleket jól lenyomkodtam. (A zenében épp elment a kedvese idegen országba, na az enyém sem volt otthon, így ketten jajongtunk bánatunkban.)
Ezután félbehajtottam, és újból kinyújtottam akkorára, mint a hajtás előtt volt.
Ezt egymás után még kétszer megcsináltam.
Külön élvezet volt dolgozni vele, olyan finom selymes és illatos volt a vajtól.
Összehajtva kelesztettem, míg kétszeresére nem nőtt, utána hűtőben pihent egy órát.

Aztán kinyújtottam, elég vékonyra. A könyv kifliket ír, én mindenfélét csináltam belőle, sütiformával szagattam, rudat hengerítettem, kiflit sodortam.

Még két órát kell keleszteni megformázva, aztán megkenni a vizes tojássárgájával és 210 fokon kb. 10 percet sütni.
Nem egy kapkodós cucc, de siker  és jó nagy meglepetés volt, pedig nagyon szofisztikált népek csemegéztek belőle.

Bíztatok mindenkit, hogy ne rezeljen leveles tészta készítésétől. Sokkal finomabb, mint a bolti és még nekem sem sikerült egyszer sem elrontanom.





















Különleges ételek fokhagymával c. könyvből