Miután ennyire meg lettem szorítva a blovagi tornán,(nagyon összetartó az olasz csapat), de valahogy mégis sikerült fennmaradnom a lovon, illendően megköszönném a segítségeket!Külön az én Piroska blogcimborámnak, aki annyira profin noszogatta a lovát, s olyan érzékletesen ecsetelte az ő rendívülien önmegtartóztató természetét, hogy attól lett az enyémnek is kedve-zabja továbbhaladni. Miközben heroikus küzdelmet vívott az ő ellenfelével, még arra is volt ereje, hogy engem buzdítson, na meg lelkesítse a népet a rám való szavazásra.
Meg a másik blogcimbinek, Anyámlányának is, aki szintén mozgósította magát és tolta a lovam, külön nekem írt egy buzdítót, gyönyörű verssel és cseresznyésképpel felturbózva.
Bcykének, picidznek, proteusnak a mi gyöngyösblogunkból.
Nagynagy köszönömszépen mindenkinek!!
Mer' ugyan játék ez, persze, játék, de mégis jólesik, hogy szurkoltok nekem is.
A többi köszönet meg Benneteket illet, akik erre jártok és esetleg nyomtátok a gombot, hogy segítsetek nekem, már nem először.
Ne hagyjatok fel ezzel a jó szokással, a küzdelemnek nincs vége, megintcsak kardozni-lándzsázni-nemtommizni-gombotnyomni kell a végsőkig.
Hogy miféle fondorlatos dolgoknak kellene eleget tenni a következő fordulóban, az ma éjszaka derül ki, s a blovagi torna is véget ér a héten, lehet, nekem még hamarabb, ha le leszek én bírva az erős ellenfél által hipp-hopp.
Ígérem, aztán nyári szünet lesz, nem harcolok semmitse, amúgy is antimilitarista vagyok, esetleg a konyhafronton adódó problémák leküzdéséről lesz szó.
Persze sokkal jobban esne, ha Piros ülne elől a lovon, én meg csak úgy másodiknak mögötte, és csak szépen, harciasan, diadalmasan, vagy épp szánalmasan kellene néznem, kiegészítendő az ő pompás harci stílusát, de mit tegyünk, nem kérte a lovam felét, biztos azt gondolja, akkora helyet foglalok fagyin hízlalt korpuszommal, hogy őneki kényelmetlen lenne és nyomná a fehérdobozoson fogyasztott csontjait.
Mi maradt nekem??
Felmásztam a lóra.
Remélem, nem lesz túl kegyetlen a harc.
Azt nem bírom.
Erről beszélgetünk..